Mindennél fontosabb a cukorbetegség megfelelő kezelése

Több oka is van. Az egyik az, hogy nő a cukorbetegek száma. Része van benne az átlagéletkor emelkedésének is, s nem utolsósorban a két ország mentalitását is figyelembe kell venni. Nálunk az emberek sokat dolgoznak, kevésbé tájékozottak, és a láb bármilyen hibája felett könnyebben elsiklanak, elhanyagolják.

Valójában mi a diabéteszes láb?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint diabéteszes lábnak a cukorbeteg lábát nevezzük, amely krónikus ideg-, ér- és ízületi károsodás miatt a fertőzés, a fekélyképződés, a szövetelhalás veszélyének és a mély szöveti struktúrák olyan károsodásának van kitéve, ami a végtag csonkolásához vezet.

Az alsó végtagok egészségi állapota szempontjából rendkívül fontos a bokán és a karon mért vérnyomás aránya, az úgynevezett ABI index. Ez már nálunk is mindennapos eljárás, vagy kérni kell az orvostól?

Nem minden általános orvos tudja meghatározni az ABI indexet (ankle brachial index). Lényege a bokán és a vállartérián mért vérnyomás aránya. Úgy kapjuk meg, hogy az alsó végtagon mért értéket elosztjuk a felső végtagon mért értékkel. A kivizsgálás nem invazív, a vérnyomást mandzsettával mérik mind az aló, mind a felső végtagon. A normális érték az 1-nél nagyobb, vagyis amikor a bokán magasabb a vérnyomás, mint a vállon. Ha az artériák billentyűi hibásak vagy maga az artéria beszűkült, akkor ez az érték csökken. A felső végtagokon ritkábban alakul ki érelmeszesedés. Ha az ABI index (ankle brachial index) kisebb, mint 0,5, az alsó végtag súlyos vérellátási zavarárát jelzi. Tudni kell azonban, hogy épp a cukorbetegnél viszonylag gyakran mérnek hamisan magas ABI-indexet az úgynevezett összenyomható erek szindrómája miatt.

Melyek e súlyos szövődmény kialakulásának jellegzetes tünetei?

Figyelmeztető lehet, ha csökken a láb érzékenysége, ha megváltozik boltozata, ha úgynevezett kalapácsujj alakul ki, ha kitapinthatatlan a vér lüktetése.

Melyek a kezelés hagyományos és a modern formái, tudnak-e ezekről a betegek? Elsősorban az endovaszkuláris módszerre gondolok, amellyel a test integritásának megsértése, esetleg a beteg altatása nélkül is lehet gyógyítani?

Tisztázni kell, hogy melyik szakterületre gondol. Ha a vaszkulárisra, vagyis az érgyógyászatra, akkor azt kell mondanom, hogy a módszer típusáról a lelet alapján a szakember dönt. Sok cukorbetegnek még nem károsodtak a nagy erei, így a kezelés csak helyi, vagyis nem minden beteg alkalmas az endovaszkuláris kezelésre. Ez az erek károsodásának típusától függ. Valakinek bypassra, koszorúér-áthidalásra van szüksége. Fontos, hogy ha a betegnek sokáig gyógyuló sebe vagy valamilyen gyorsan romló lábhibája van, érsebész vizsgálja meg, ő dönt a továbbiakról. Elfogadhatatlan, hogy csak átkötözésre általános sebészhez járjon az a beteg, akinek hónapok óta egyre rosszabb állapotban lévő seb van a lábán. A már kialakult seb esetében nagyon hatásos a lokális vákuumkezelés (vacuum sealing), amit Szlovákiában mindenütt alkalmaznak.

Sok a cukorbeteg, s számuk állandóan nő. Elegendő olyan szakember van, aki el tudja látni a diabéteszes lábat?

Ha a cukorbetegek végtag-amputációjának növekvő számára gondolunk, a válasz egyértelmű.

Néhány évvel ezelőtt Szlovákiában kubai „csodagyógyszer” jelent meg, amely állítólag sok betegnek segített, de történt egy negatív eset, és jelenleg már nem használják a szert. Van remény arra, hogy egyszer megint lehet vele gyógyítani?

Nekem nincs a szerrel tapasztalatom, tehát információm csak másodkézből vannak. Tudomásom szerint klinikailag nem kellőképpen kipróbált, nem bejegyzett gyógyszerről van szó. Sok országban ezért utasították el. Hozzánk a kubai tartozás törlesztésének keretében került, s nem a gyógyászati okok voltak a legfontosabbak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hatástalan, ugyanis olyan anyagot tartalmaz, ami serkentheti az új szövetek képződését, és ezzel felgyorsítja a gyógyulási folyamatot. A gond az, hogy nem próbálták ki kellőképpen, hogy mennyire biztonságos, s nem végeztek több helyen összehasonlító tanulmányt sem, más szóval: nem készült tanulmány arról, hogy a hasonló betegcsoportnak a más, sokkal olcsóbb kezelés hatására nem gyógyult volna-e be a sebe.

Mit tehet a beteg azért, például a táplálkozás és a megfelelő cipőválasztás terén, hogy a diabéteszes láb egyáltalán ne alakuljon ki?

Természetesen mindkettő nagyon fontos, és persze a láb rendszeres ellenőrzése, szükség esetén pedig az ortopédiai kezelése. Mindenekelőtt azonban a legfontosabb az, hogy a cukorbeteg megfelelő kezelést kapjon és szigorúan betartsa az orvos ajánlásait.

Említette a láb napi önvizsgálatát. Mire kell különösen ügyelni?

Elsősorban a cipőre, hogy elég kényelmese, hogy nem gyűrött-e a betét, hogy került-e bele például kavics. Ügyelni kell arra is, hogy a zokni se legyen gyűrött. A lábat alaposan át kell nézni, beleértve az ujjközöket is. Oda kell figyelni a nyomásokra, a bőrkeményedésekre, az apró sérülésekre, a vörös foltokra vagy duzzanatra, a váladékozásra, esetleg a kellemetlen szagra. Hosszú távon kockázatosak az ízületi deformációk, a boltozat deformációi, a bőrelváltozások (például az ekcéma). Figyelmeztető jel lehet a hideg vagy sápadt láb, valamint az érzéketlenség.