Az elmúlt napokban országszerte óriásplakátok jelentek meg, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy feleslegesen ne hívják a 155-ös számot. Szlovákia déli járásaiban magyarul és szlovákul jelentek meg az óriásplakátok.

A nemi élet legkényesebb kérdéseiről nemcsak nyíltan, hanem szórakoztatóan is beszél, nem csoda hát, ha előadásaira szinte lehetetlen bejutni. Dr. Radim Uzelt, a neves cseh szexológust Szlovákiában is sokan ismerik és elismerik. Nőgyógyászként, szülészként és szexológusként több mint 5 évtizedig dolgozott, s ma talán még népszerűbb, mint valaha.

Eldöntötte, hogy ezentúl másképpen fog étkezni? Nagyszerű! Az most nem lényeges, hogy az immunrendszerét szeretné erősíteni, vagy néhány kilót leadni.

Szlovákiában évente 25-55-en betegszenek meg a Neisseria meningitidis baktérium által, s körülbelül minden tizedik beteg meghal. Ez a baktérium leggyakrabban a serdülőket és a kisgyermekeket veszélyezteti.

„Március közepén kellett volna éves ellenőrzésre mennem a pozsonyi onkológiai intézetbe, de közbejött a karantén. Néhány nappal az időpont előtt felhívtak, hogy ne menjek sehova, maradjak otthon. Több kivizsgálásra is volt azon a napon beutalóm. Most tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek. Már többször próbáltam a kezelőorvosomat felhívni telefonon, de soha nem sikerült kapcsolatot teremteni vele. Attól félek, hogy kifutok az időből, valamit elmulasztok, amiből később baj lehet” – mondta kétségbeesetten egyik telefonáló olvasónk.

Rendkívül fontos az alapos szájhigiénia a koronavírus-járvány idején – figyelmeztetett a Szlovák Fogorvosi Kamara.

Úgy tűnik, mintha az utóbbi hetekben Szlovákiában semmilyen más betegség nem létezne, mint a Covid-19. Márpedig csoda nem történt, a többi beteg közben nem gyógyult meg, csak vár, hogy mikor kerül rá sor. A szakemberek figyelmeztetnek: az emberek annyira félnek a koronavírustól, hogy még akkor sem hívják a mentőt, ha például agyi érkatasztrófára utaló tüneteik vannak.

A szakember azt javasolja, hogy gyakran tartsunk szünetet, legalább 10 perceset

Hetek óta otthon vagyunk. Időnk nagy részét a négy fal között töltjük, amit egyre rosszabbul viselünk. Ha szeretnénk ellenállni a vírusoknak, fontos, hogy mozgásban tartsuk magunkat, jó lelki erőben legyünk, hogy rendszeresen és kiegyensúlyozottan táplálkozzunk.

Ma már elszívott egy-két doboz cigit? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmezteti a dohányosokat: a koronavírus-járvány a legjobb idő arra, hogy végleg letegyék a cigarettát.

Naponta szembesülünk „garantáltan hatásos” módszerekkel, készítményekkel, amelyekkel állítólag még a legsúlyosabb betegséget is könnyen le tudjuk győzni. Nem csoda hát, hogy amikor bajba kerülünk, gondolkodás nélkül bármit elhiszünk, megvásárolunk, csak hogy meggyógyuljunk. Nemrég – óriási érdeklődés mellett – ezeknek az álhíreknek, divatos szóval hoaxoknak a hátterét próbálta megvilágítani dr. Ivana Jochmanová, a kassai P. J. Šafárik Egyetem munkatársa az egyik pozsonyi klubban. Ez a beszélgetés az előadása után készült.

Hosszú hetekre karanténba parancsolt bennünket a koronavírus-járvány, de aki teheti, legalább egy órára kimegy a természetbe friss levegőt szívni. A napi séta a kutyatartóknak egyenesen kötelező, akárcsak az, hogy lehetőleg olyan helyet válasszanak, ahol kevés az ember. Hazatérés után pedig alaposan ellenőrizzük mind magunkat, mind házi kedvencünket.

A vendéglők, kávézók, zenei klubok és más vendéglátóipari üzemek alkalmazottjainak ezrei számíthatnak arra a közeljövőben, hogy az utcára kerülnek. Ha a kormány nem nyújt gyors segítséget, a vendéglátóiparban csődhullám indulhat el. Néhány pozsonyi vendéglátóipari vállalat vezetője ezért nyílt levélben kért gyors segítséget a kormánytól.

Joggal merül fel a kérdés: ha bevásárolni megyünk, az áruval együtt koronavírust is hazavihetünk? A kutatók is keresték a választ erre a kérdésre, és rájöttek: még nincs bizonyíték arra, hogy a vírust az élelmiszerrel is hazavihetjük.

Emlékeznek, kedves olvasóink, amikor néhány évvel ezelőtt véradásra buzdítottuk önöket? Tudtuk, nem könnyű ilyen fontos lépésre ösztönözni valakit. Aztán jött az óriási meglepetés... Érkeztek a hivatalos bizonylatok arról, hogy melyik olvasónk mikor és hol adott vért. Volt olyan év, amikor 5 hét alatt 150 Új Szó-olvasó lett véradó, s megbecsülésünk jeleként mindenkinek közöltük a lapban a nevét.