Ismerjük meg születési mintánkat

Kifejleszthet egy olyan stratégiát, hogy a dolgokat tétlenül ülve átvészelje, és reménykedhet abban, hogy a többiek majd mindent elintéznek helyette. Ha a szülők is igyekeznek mindenben a kedvében járni, a gyermek nem tanulja meg azt, hogy a nehézségeket hogyan kell saját erőből legyőzni. Csak az a személyiség fejlődik, akivel szemben követelményeket támasztanak. Aki ezzel szemben semmiféle frusztrációt nem tanul meg elviselni és legyűrni, az a későbbiekben egyre inkább kimenekül a fokozatosan nehezebbé és nehezebbé váló emberi helyzettől. Aki nem tanul meg szükségen és félelmen keresztülmenni, abban felgyűlik a félelem, és az fenyegeti, hogy egész élete szorongásba fullad.

Ha például bátrabban élnénk, elszántan új területekre mernénk lépni, a problémáink megoldásához hozzáfognánk, és az élet kényes témáit is megragadnánk. Bátrabban gondolkodva ósdi határokat hághatnánk át, és új szellemi birodalmat hódíthatnánk meg. Az, hogy mi az agresszióval együtt annak princípiumát és az elszánt rámenőséget is elutasítjuk, magával az erővel is ellenségessé tett bennünket. Ahelyett, hogy támogatnánk a vitatkozás kultúráját, szellemi bátorságra állítódnánk be, megpróbálunk hangsúlyozottan „békeszeretőek” lenni, és épp az ellenkezőjét érjük el vele. Bár minden nép, minden politikus, mi mindnyájan békét akarunk, a világ tele van fegyverekkel.

A születés döntő lépés az életben. Mintájában kirajzolódik a további élet során szükségessé váló valamennyi születés, hiszen szimbolikusan nézve végül is minden újrakezdés születés. Tanácsos ezért ismernünk saját születési mintánkat, hogy ráhangolódhassunk az újrakezdéssel és áttörésekkel kapcsolatos problémáinkra. A születésben, mint a testi élet kezdetének mintájában, akár egy csírában, az egész élet mintája koncentrálódik, miként a magban is benne foglaltatik az egész növény élete.

Amikor észrevesszük, hogy egy átmeneti döntéshelyzetben vagyunk, akkor tennünk kell valamit, hogy a szülés megtörténjen. Amennyire csak lehet, átmeneti állapotokat ne őrizgessünk. Ennél már jobb a szülési fájdalom is, amely egy görcs és kiengedés. Az élet előrehaladás, nem egy folytonos út, hogy csak megyünk, megyünk, hanem az egy életen belüli újjászületések sorozata. Maggá kell válni, a lényeghez közel kerülni, azt kibontakoztatni és átvinni, átalakítani, új testet ölteni.

A születés lefolyásának rekonstrukciója a pszichoterápiában eredhet az anya emlékezetéből is, mely felfedheti a durva mintát, és legalább a hangsúlyos válságpontokat napfényre hozza.

Természetesen az a legjobb, ha a tapasztalt bába mellett egy nőgyógyászt is beavatnak a dologba. Egyre gyakrabban alkalmazzák a „gyöngéd szülést”, mely azon a megfontoláson alapul, hogy a gyermekszülés nem beteges, hanem természetes folyamat. Miután megszületik a gyermek, a bába kézbe veszi, megfogja, elvágja a köldökzsinórt, felemeli az újszülöttet, megnézi, hogy fiú-e vagy lány, megvan-e mindene? Ez egy nagyon racionális aktus. Külön, önálló, strukturált lény született, van neme. A bába lemosdatja, megfüröszti, odaadja az anyjának. Nagy zűrök szoktak keletkezni, ha nincs ott a bába. Ez a beiktatás nagyon lényeges, mert ez teszi emberivé, amit csinálunk. Szülni az állatok is tudnak. A beiktatás nem más, mint kinyilvánítani, mit lát rajta, minek tartja: fiú-e vagy lány? Nem azt mondja meg, hogy értékes ember lesz-e, vagy sem.

A bábáskodás szimbolikus áttétele: azokat a dolgokat, amiket megszül az ember, nevezze meg és tegye a helyére. Kicsiben nehéz valamit felismerni, ezért gyakorolni kell. Minél többet gyakorolják, annál jobban megy a bábáskodás.

Minden átmeneti válságnak megvan a maga ideje. Túl korán nem lehet őket megoldani, túl későn pedig csak nagyon nehezen. A fogamzás időpontját messzemenően kivonták a felelősségünk alól, ezért az kevésbé problematikus. De már a születésnél megkezdődnek a nehézségek. Megvan az ideje annak, amikor ugyan nem könnyű, de a legkönnyebb világra jönni. Úgy tűnik, hogy lelkünk mélyén hasonló a rend és a hierarchia, mint a testünkben, ahol a lépések sorrendjét a hormonális fejlődés szigorúan betartja. Mindennek megvan az ideje és a helye.