A mikrotűs tapaszok új utakat nyitnak a jövő orvoslásában

Miért hasznosak?

páciensek szempontjából azért nagyszerű ez a módszer, mert valódi injekciós tű használata nélkül, következésképpen mindennemű fájdalom nélkül juttatható a testbe valamilyen bioaktív hatóanyag, gyógyszer, oltóanyag, hiszen a mikrotűk olyan parányiak, hogy a tapaszt a bőrfelületre helyezve nem érik el a bőrben mélyebben található fájdalom-receptorokat. Ráadásul ezzel a módszerrel egyes esetekben az emberek saját maguknak is beadhatják a hatóanyagot. Az egészségügyi ellátás szempontjából akkortól és azáltal juthat majd egyre nagyobb szerephez, ha sikerül ezeket egyre olcsóbban előállítani. Azért azt is meg kell említeni, hátrányai is vannak. Kizárólag olyan hatóanyagokat lehet így a testbe juttatni, amelyek viszonylag kis mennyiségben is hatásosak. Ezen túlmenően pedig egyes emberek bőrét ingerelheti a tapasz, ezért ők nem kezelhetők ilyen módon.

Egy kis történelem

A mikrotűket hordozók előtt is voltak már olyan tapaszok, amelyekkel hatóanyagot lehetett a szervezetbe juttatni a bőrön át. Az első ilyet 1979-ben engedélyezték az USA-ban mozgásszervi betegség kezelésére, három napig adagolta a szervezetbe a szkopolamin hatóanyagot. Egy évtizeddel később jelent meg a napjainkra széles körben elterjedt nikotinos tapasz. A mikrotűk fejlesztése és tapaszokon való használatuk jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. Előállítottak ilyeneket szilíciumból, fémekből, polimerekből, kerámiából. Gyártásukhoz különféle eljárások ismertek, ilyen a litográfia, a nedves és száraz maratás, a lézeres vágás és a mikrohullám. Öt típusuk közismert: 1. A tömörek (az elsőt 2002-ben alkották meg) a bőr előkezelésére használhatók, általuk nagyságrendekkel növelhető a bőr áteresztőképessége, hogy utóbb könnyebben átjusson rajta a hatóanyag. 2. Vannak a külső felületükön hatóanyaggal bevont mikrotűk. 3. A feloldódók lényege, hogy a tapasz bőrre helyezése után a tűk mindennemű káros anyag hátramaradása nélkül feloldódnak, és azzal egy időben a hatóanyag is a testbe kerül. 4. Az üregesek megszúrják a bőrt és lehetővé teszik folyékony gyógyszer bőrbe való bejutását. 5. A hidrogél- képző mikrotűk képesek magukba szívni a sejtek közötti testfolyadékot, és valójában ez a folyamat segíti elő a hatóanyag bőrbe jutását.

Hol tart ma a kutatás?

Vonatkozó kutatások jelenleg is szép számmal folynak világszerte. Álljon itt két példa. Ígéretes, hogy sertésekkel végzett teszteken hatékonyan működött egy amerikai fejlesztésű, ún. okos mikrotűs inzulinadagoló tapasz (Nature Biomedical Engineering orvosbiológiai szakfolyóirat, 2020. február); jelen információk szerint a klinikai vizsgálatai várhatóan néhány éven belül kezdődhetnek. A mikrotűs tapaszok alkalmasak lehetnek akár a Covid-19 elleni oltóanyag bőrön át való beadásához (Advanced Drug Delivery Review folyóirat, 2021. április, a tanulmány egyik szerzője a Pittsburghi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati Tanszékén dolgozó Erdős Géza professzor úr). Amennyiben a mikrotűs tapaszok fejlesztése nem áll le, és ugyan miért állna le, hiszen bőséggel rejlik bennük lehetőség (alkalmas lehet például gyógyszeres kezelésekhez, különféle molekulák, inzulin és oltóanyagok beadásához), akkor reménykedhetünk abban, hogy segíthetnek majd a mindenütt – különféle okok következtében – fokozódó egészségügyi válsághelyzetek kezelésében. Már csak azért is, mert több tanulmány szerint a mikrotűs tapasz a legígéretesebb lehetőség a bőrön beadható oltóanyagok vonatkozásában.