Mustár – az eszményi talajtakaró

ÚJ SZÓ-TIPP

Nem mindegy, hogy az őszi betakarítás után a veteményes milyen körülmények közt piheni ki magát. A kert nagy részét a tél beállta előtt felszántjuk vagy fölássuk, de addig sem hagyjuk parlagon. A műveletlen és elhanyagolt részeknek ugyanis tovább csökken az erőnlétük, egyrészt mert ki vannak téve az időjárás viszontagságainak (kiszáradhatnak), másrészt mert szerkezetük nem alkalmas arra, hogy a földigiliszták könnyen tovább javíthassák (tömörül a föld), nemkülönben a gyomoknak is szabad prédájául válhat.

A legegyszerűbb módszer a későbbi ásásra kiszemelt parcella felszínének takarása. Megteszi a talajra hordott s néhány centiméter vastagon egyenletesen eligazgatott passzív fedőréteg is: levelek, egyéb lomb, mulcsozásból kimaradt növényi részek, komposzttárolóba nem férő fű, széna, szalma, vegyesen vagy tetszőlegesen. Az eső, a harmat, majd a fagyok és a hó egynemű, de azért levegős, a talaj élővilága számára átjárható mázat vonnak belőle földünkre.

Sokkal hatékonyabb azonban valamilyen talajtakaró növényt vetni a parlagon heverő részekre, főként azokba, melyekbe idén nem lesz módunk ásáskor komposztot vagy trágyát forgatni. Ehhez többféle könnyen csírázó, gyors növésű szapora magból választhatunk. A mustármag az eszményi választás: könnyen és olcsón beszerezhető, s szinte pillanatok alatt sűrű zöld szőnyeggé áll össze a talajon. Vetni is sűrűn ajánlatos, ne takarékoskodjunk a maggal. A vetéshez nem szükséges különösebb talaj-előkészítés: elég, ha a felszín porhanyós, hogy a rászórt magot gereblyével finoman beledolgozhassuk. Beledolgozni sem feltétlen muszáj: elszórni és megöntözni is elég. Az eredmény hamar a szemünk elé tárul: a tavaszi természet ébredéséhez hasonló kép váltja föl a korábbi sivárat. Természetesen nem a látvány végett vetjük a mustármagot, hanem kertünk talaját jutalmazzuk vele a munkás idény végén: a mustármag és a belőle fejlődő takaró több mint apró figyelmesség, ez bizony prémium. Aki még sosem próbálta, esetleg arra gondolhat, hogy másodvetésről, vagyis a föld további kihasználásáról van szó, nem, ellenkezőleg. Nagy adag erősítő injekció a talajnak.

Ha olyan parcelláról van szó, melyet idén már nem kívánunk feltörni, sem másként művelni, a mustártakaró marad tavaszig. Az érzékeny növény az első talaj menti fagyra elhal, takaróként teljesen elvékonyodik, de takar tovább, sok hasznos elemmel és ásványi anyaggal dúsítva a földet, s alig várja, hogy a giliszták tavasszal lejjebb huzigálják a felszínről. Ha a parcellát felássuk, a takarót beleforgatjuk, mindegy, mekkorára nőtt.

Ha szeptemberben vetettük, a fagyokig virágozhat is, sőt magot érlelhet. Ha most vetjük, napok múlva príma kis bunda lesz belőle, és földünk a menynyekben fogja érezni magát. (b)

(Legközelebb: a tüneményes torma.)