Kapales a vasasban

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Körülnéztünk egy vaskereskedésben, különösebb elvárások nélkül, egyetlen konkrétummal: kapát kerestünk. Elvben akármilyen nem drága kapát. Az elhatározás igénytelenségének mértékét a kínálattal való szembesülés jelezi: könynyen úgy járhatunk, mint az egyszeri ember, aki azzal lép be a könyvesboltba, hogy valami jó olvasnivalóra gondolt.

Eldöntendő például, kész szerszám (nyéllel ellátott kapalemez, beütött ékkel a fejében) mellett tegyük-e le a garast, vagy válogassuk s állítsuk össze a hozzávalókból a végterméket. A kettő közti különbség nem az árukban mérhető, hanem ismét az igény függvénye. Ha csak „kapálásra kell”, akkor gyors ügylet: addig emelgetjük a tartókból az egyes darabokat, amíg a legalkalmasabbnak tűnő a meglátni és megszeretni elv alapján a kezünkben nem marad. A pénztárgéphez sétálunk vele.

Körültekintőbb eljárás, ha a kiválasztott darabot még egy időre a helyén hagyjuk, s távozás helyett alaposan körülnézünk minden további polcon, pulton, fogason és tárolószerkezeten. Kiderülhet például, hogy: tartanak madzagot, kötözőt, spárgát és többféle erősségű kötelet (egy vastagabb a létrát fölkötni, egy vékonyabb a futórózsára?); taligát, nemcsak egészben, hanem külön csak a rakodóterét (taliga kerekek és rúd nélkül, mondjuk a sziklakertbe, kis tavacskához?); metszőollót, sövénynyírót és egy hosszú pengéjűt, amelyikről hamar elmondják, hogy fűhöz való (mamának, a sírhoz, vagy inkább nekünk, a fűszegélyre?); kesztyűt, több tucatot (Jani barátunknak, közelgő születésnapjára, vagy inkább nekünk, azt a hasított bőr puhát?); gumicsizmát, sokfélét, pl. öszszehúzható szárút, béléssel (talán épp ilyet hozhatna nekünk a Jézuska?)…

De térjünk csak vissza a kapákhoz! A kapa személyre szabott magánmunkaeszköz, korántsem mindegy tehát, milyen a kialakítása és a beállítása, egyébként sosem fog igazán a tulajdonosa kezéhez igazodni. A kézre álló kapa nem egyszerűen talajművelő eszköz, hanem bizalmas társ a kapálásban. Ketten fogunk kapálni: mi és a kapánk. A kapavas formája szerint lehet szögletes, kerek, szív alakú, hegyes, lapos, villás – attól függőn, milyenféle munkára alkalmazható: rögtörésre, lazításra, ültetésre, porhanyításra, gyomlálásra, talajforgatásra, nyitásra stb. Régebben más kapát vittek a szőlőbe, mást a kukorica-, megint mást a dohányföldre, mással kapálták a krumplit és így tovább (lásd bővebben: Michal Markuš: Felsőmagyarországi kapaformák, Miskolc, 1964).

Végül néhány fontos szempont a válogatáshoz. Ha kész szerszámot veszünk, jól vizsgáljuk meg, hogy a kapafej helyesen ül-e a nyélben, s van-e benne megfelelő fa- vagy vasék. A nyél legyen egynemű, semmilyen hibát, egyenetlenséget, görcsöt vagy csomót nem szabadna látnunk rajta. A kapafej anyaga vagy hajlított acéllemez, vagy kovácsoltvas, ez utóbbi ugyan drágább, de tartósabb. Ha kapánkat könnyű vagy laza talaj gondozására kívánjuk használni, megfelel az élezett acél is, kötött vagy nagyon száraz talajra a nehezebb kovácsolt való.

Vásárláshoz vigyünk magunkkal papírt és íróeszközt, hogy a boltban nézelődés közben látott és később beszerezni kívánt holmikról jegyzéket készíthessünk. Bármilyen gondunk, kételyünk vagy kérdésünk támad, szólítsuk meg az eladót. A jó gazdaboltban vagy vaskereskedésben minden kérdésre ismerik és megadják a választ. Ahol mi jártunk, magyarul és szlovákul egyaránt beszéltek. (g)