Egyszerűen nagyszerű: a saláta

ÚJ SZÓ-TIPP

Istennek hála, meg a gazdagok fogyókúradivatjának, felfelé ível a saláta karrierje. Általános megbecsültsége fordítottan arányos a tanítóéval, mert míg ezt valaha a legeldugottabb faluban is urazták, fizették, jól tartották és fontos kérdésekben kikérték véleményét, a saláta ritkán került a figyelem középpontjába, s még a konyhában is legföljebb a másodhegedűsi rangig vitte – a tojásos nokedli mellett. De nagyot fordult a világ, s ma már se szeri, se száma a legkülönfélébb salátáknak, melyek közt régi ismerősünk, a fejes saláta is a modern levélzöldségek irigyelt társaságába került. A vitaminokból az ábécérend első három betűjével jelölteket tartalmazza, energiatartalma nagyon csekély, fő beltartalmi értékei: 94,8% víz, 2,4% fehérje, 2,0% szénhidrát.

Vetjük tavasszal és kora nyáron, áttelelőnek kora ősszel, a kettő közt nyár végén is: kis szerencsével ez sem magzik föl, hanem tömör, zárt és kemény fejet hoz. A tavasziakkal nincs nagy gond, állandó helyre vetéssel vagy palántázással kerülnek nedves, morzsalékos földbe, az áttelelők sikerét a télálló fajták magja biztosítja. Az áttelelők magját palántázás előtt hat héttel vetjük, palántázásra az első fagyokig van lehetőség. A palántát nem ültetjük mélyre, a majdani fejnek is jobb, ha az alja nem érintkezik a talajjal. A 25x20-as sor- és tőtávolságba került palántáknak némi kelesztő öntözés sosem árt, a sorok közét télre falevéllel tölthetjük föl.

A téli saláta legjobb helye a késői sárgarépa után fölszabadult parcella (utána póréhagyma megy vagy cékla, a következő évben uborka, utána a paradicsomé a terület).

A kertész tudja, a jó mag sem biztos siker, mert van kifejezetten ízetlen fejes saláta meg nem finom fejes saláta is. Sok múlik a föld adottságain, a fényviszonyokon, a hőmérsékleten. A jó ízű fejes salátának azonban nincs vetélytársa, és pici eceten meg cukron kívül különösebb ízesítésre sincs szüksége. Némely népek (s bizonyos területeken magyarok is) döglötten, azaz leforrázva fogyasztják – akkor persze teljesen mindegy, hogy nyersen volt-e íze vagy sem. Mustárral is finom, Krúdy elbeszélésében (Egy pohár borovicska és következményei) szerepel egy igazi ételszakértő (nem szakács, hanem kataszteri beszedő), aki a fejes salátához négyféle mustárt használ. (b)

(Következik: mit eszünk a spenóton?)