A zöldségfélék öntözése

Az egyes szabadföldi zöldségfélék öntözése kapcsán különböző nézetek uralkodnak az adagok nagyságát és rendszerességét illetően. A csapadékpótláskor alapvető szabály, hogy lehetőleg nagyobb vízadaggal ritkábban öntözzünk, a kevés vízzel való gyakori öntözés ugyanis nem tesz mindig jót a növényeknek.

A paprika szabadföldi termesztésekor az egyik legigényesebb növény a megfelelő csapadékpótlás iránt. Igényli a kellő talajnedvességet, elsősorban a termésképzés időszakában van szüksége a vízre.

Kiültetés után a palántákat átlagosan 20 mm-es adagokkal öntözzük, ami annyit jelent, hogy a talajt 15-20 cm mélységben átnedvesítjük. A termésképzés időszakáig a paprika öntözési ciklusa az említett adagokkal 10 – 12 napos. Az ezt követő időszakban azonban – a vegetáció végéig, de főleg júliusban és augusztusban - a talaj optimális vízellátása az egyik legfontosabb tényezője a megfelelő termés kialakulásának. Meleg száraz időben nyáron a paprikának hetente legalább 30 – 40 mm-es vízadagra van szüksége. Esők után vagy az öntözés mértékét csökkentjük, vagy a csapadékpótlás időpontját toljuk ki későbbre.

Mivel a paprika melegkedvelő növény, nehezen viseli a hirtelen hőmérsékletváltozást, ezért lehetőleg forró napon ne öntözzük, legmegfelelőbb időpont erre a reggel, s ha lehetőség van rá, inkább állott vizet használjunk.

A paradicsom közepesen vízigényes növény. Ültetés után legalább egy öntözés ajánlott, ugyanakkor, mivel a paradicsom általában jól és gyorsan gyökeret ereszt, ezért a vízpótlást a virágzás idejéig elegendő ritkábban is elvégezni. A legnagyobb igénye a víz iránt a termésképzés és –fejlődés időszakában van, ekkor a napi szükséges vízadag 3 – 6 mm-ig terjed. Ez az időszak június közepétől augusztus közepéig tart. Átlagos szintű csapadékmennyiség esetén 120 – 200 mm-es összadagot kell a paradicsomra kijuttatni ez 10 – 14 napos időközökben 25 – 30 mm-es adagot jelent. A kertben a karózott paradicsom vízigénye ennél nagyobb. Szárazság esetén hetente 30 – 40 mm-es adagot igényel.

Az uborkánál, annak ellenére, hogy szintén vízigényes, óvatosnak kell lennünk az öntözéssel. A növény gyökérzete ugyanis érzékeny a talaj túlzott nedvességére, inkább a levegős, jól szellőző talajokat kedveli, a túl sok víz viszont kiszorítja a talajból a levegőt. Ültetés előtt érdemes a talajt megöntözni, hogy a növénynek ne okozzunk túl nagy sokkot a követő öntözéssel. Vízpótlás szempontjából az uborka elsősorban a virágzástól a tömeges termésérés időszakáig, mintegy 30-40 napon át igényli a legtöbb vizet. Az első öntözés általában május közepén történik, ezután a vízigény fokozatosan növekszik az első termések beérésének időszakáig. Ebben az időszakban 5-10 naponként 20 mm-es adagokkal ajánlott a vízpótlás. A fertőző betegségek elkerülése érdekében gyakran alkalmazzák az árasztásos módszerrel való vízpótlást, amely során a sorok között árkokba engedik a vizet, amely a talajba szivárogva jut el a gyökerekhez, s mivel nem jut a levelekre, kevesebb lehetőséget ad a fertőző gombák megtapadására.

A dinnye gyökérzete 20 – 30 cm mélyre húzódik a talajban, de az oldalgyökerek révén a kevés vizet vagy akár a harmatot is fel tudja venni. Noha a dinnyét melegkedvelő növényként ismerjük, hatékony termesztése ma már elképzelhetetlen kellő csapadékpótlás nélkül. Általában kisebb adagokkal az első időszakban 15 mm-es, később 20 – 25 mm-es adagokkal öntözünk. Nagyon fontos a vegetáció elején adott finom vízadag a gyökeresedés meggyorsítása érdekében. A dinnye elsősorban a virágzás, a termésképzés és a termésnövekedés időszakában igényli a legtöbb vizet. Ez az időszak általában két hónapig tart és ezalatt a talaj víztartalmát legalább 70 %-os kihasználhatósági szinten kell tartani. (sz–závl.)