A serdülőkor végén jelentkezhet

A hajdanvolt görög ligetekben, napsütötte domboldalakon lenge ruhákban sütkéreztek és hancúroztak a nimfák. Egyszerre iszonyú ricsajjal rájuk rohantak Pán isten félig ember, félig kecskebak szatírjai, és amelyiket érték, ott helyben megejtették. A nimfák nem igazán így képzelték az erotikát, ezért aztán az ordító horda elől páni rémülettel menekülni próbáltak. Innen ered a halálos rettegés és a fejveszett menekülés mai neve: pánik.

Statisztikát szerint manapság ezer emberből 22-28 szenved pánikbetegségben. Természetesen a tünetek súlyossága változik, a pánikosok felének csak olykor van egy-egy félelmi rohama, mások viszont a gyakori és súlyos rohamok miatt kénytelenek szűk korlátok között élni. Annak az esélye, hogy egy pánikrohamot átéljen élete során az ember, 10-15 százalékos, de csak minden harmadik-negyedik esetben válnak a rohamok ismétlődővé, azaz alakul ki maga a pánikbetegség. Nők és férfiak egyformán szenvednek ettől a betegségtől, de a nők hamarabb fordulnak orvoshoz. A tapasztalatok szerint a pánik a serdülőkor végén szokott megjelenni. Gyermekekben még nincs, de egy másik jelenség, a szeparációs (elválási) szorongás lehet ennek a betegségnek az előképe. Nem akarnak iskolába, óvodába menni, megfájdul a fejük és hánynak, de mindig csak reggel. Ez nem iskolaundor, egyszerűen attól rettegnek, hogy az elválás végleges, a szülőkkel történik valami távollétükben. Irreális félelem ez, de nagyon is valóságosnak élik meg a gyerekek. Az ilyen gyerek majd tízszer esélyesebb a felnőttkori pánikra. (viva)