VITAZÁRÓ HELYETT

A viszontválasz közlésével szerkesztőségünk lezártnak tekinti azt a vitát, amely egyre inkább személyeskedő lett. Olvasóink joga eldönteni, kinek, mennyiben van igaza. Néhány tényt azonban mindenképpen szükségesnek tartok hangsúlyozni. Tóth Mihály nem a hívőket gúnyolta a pengeváltást indító kommentárjában, hanem arról a magatartásról rántotta le a leplet, amelyet az államfőnk és több más politikus tanúsít. Amikor az első sorban tülekednek, sokakban azt az érzést váltják ki, hogy nem is a szertartás, vagyis az Istennel való lelki találkozás a lényeg számukra, hanem az önmutogatás. Ami elsősorban a köztársasági elnökünk és minden más, egykori magas rangú káder esetében különösen zsenánt. A bűneit őszintén megbánó ember – még ha politikus is – nem tolakodik minden áron legelőre. A plébános úr ugyanakkor érdemben nem válaszolt a szerző felszólítására. Magyarázata szerintem azért nem helytálló, mert idézni és az irónia eszközével élni nem lehet ugyanazzal a módszerrel, jelen esetben az idézőjelek használatával, mert ez minimum félreértésre ad okot. Emiatt a pontatlan idézet miatt Tóth Mihály akár peres úton is elégtételt kérhet. Azt sem tartom szerencsés megoldásnak, ha valaki a szövegkörnyezetből kiragadott szavakkal igyekszik bizonygatni a saját igazát.

Kollégám, Juhász László ugyancsak nem akart gúnyolódni sem a hívőkkel, sem pedig a római katolikus liturgiával. Mindössze azt az álszent viselkedést kívánta így ostorozni, amely sok szlovák kereszténydemokrata és más párthoz tartozó politikust sajnos, mostanság jellemez. Nyilván a szerző is elgondolkozik azon, hogy a hívők közül viszont többen úgy vélekedtek: a választott eszköz talán mégsem volt a legszerencsésebb. Nem érdemli meg a kioktatást Barak László sem, aki előítéletek nélkül, higgadtan hangsúlyozta a lényeget: valamirevaló publicista akkor sem hallgathat, ha a politikusok vagy más közéleti személyiségek saját gyarló elgondolásaikat úgy akarják másokra kényszeríteni, hogy farizeusi módon fennkölt princípiumokat emlegetnek.

Szilvássy József