Vitán alul

 A kormány bizony kivárásra játszik immár fél évtizede. Pénzt csöpögtet oda, ahol éppen krízis van, de nagyszabású átalakításra nem vállalkozik. Így aztán újra megint krízis lesz. Feltételezem, hogy nincs még meg az üzleti modell, aminek révén a politikai és gazdasági hasznot egyazon mederbe lehetne terelni.  Addig is marad a nem is annyira csendes erózió.  A vitanapot kezdeményező MSZP 150 milliárd forint pluszt követel az egészségügyre, ami még elég visszafogottnak is mondható. Az elmúlt fél évtizedben csökkent az egészségügyre szánt források aránya, miközben az állam önmagára, illetve a jól ismert presztízsberuházásokra iszonyatos összegeket költ el.  Pedig számos probléma van. Az orvosok és ápolók elvándorlása közismert jelenség, azzal a nem mellékes különbséggel, hogy az ápolók közül sokan itthon maradnak ugyan, de elmenekülnek szeretett hivatásukból. Több mint kétszáz háziorvosi praxis betöltetlen, a háziorvosok közül sokan messze a nyugdíjkorhatáron túl dolgoznak. Gondok vannak a technológiai színvonallal, pontosabban a legmodernebb technika elterjedtségével és a leghatásosabb gyógymódokhoz való hozzáféréssel. Súlyosak a területi egyenlőtlenségek, hosszúak a várólisták. A fizetések alacsonyak, a nyugdíjkilátások gyászosak, közben viszont a felelősség nagy. A hálapénz nemcsak a fizetést egészíti ki, hanem megolajozza a rendszert, kellemetlenségektől és várakozástól kíméli meg azt az állampolgárt, aki előre tudja magát vásárolni. Ez sokszor megalázó – mindenkinek – és mindenképpen igazságtalan. Ezenközben egyáltalán nincs forgalomban átfogó vagy legalább az egészségügy egy szeletét érintő átalakítási terv. A 2008-as vizitdíjellenes népszavazás óta a téma befagyott. A liberális politikai erő eltűnt. A baloldal tart ettől a területtől. A Jobbik látja a politikai lehetőséget, de megoldást nem tud. A Fidesz pedig még 2010 előtt bezárta magát egy olyan pozícióba, amelyben nem jöhet szóba semmiféle privatizáció vagy magántőke, viszont kormányra jutva azzal szembesült, hogy az igazi átalakítás bizony nem 150 milliárdot igényelne, hanem jóval többet. Annyi meg nincs. Vagy – hogy visszatérjünk az elejére –, nincs ötlet arra, hogyan lehetne úgy betenni ezt a pénzt, hogy aztán ki is lehessen belőle venni. A rendszer összeomlása a vitanap idején sem szünetel majd. A szerző magyarországi politológus