VISSZHANG

Gratulálni szeretnék a Vadkerti Imrével készült beszélgetéshez (Szombati vendég, Új Szó, május 17.). Nagyon szép írás, érezni lehet belőle, milyen szerény, intelligens fiatalember válaszol a kérdésekre. Azt, hogy mennyire tehetséges, régen tudtuk, magam is több előadásban láttam őt, és most a tévében újra megmutatta kiemelkedő képességeit. Kívánjuk neki, hogy Koppányként állja meg a helyét, arasson nagyon sok sikert, és főleg maradjon meg ilyennek. Minden szlovákiai magyar büszke lehet rá, sajnos büszkébb, mint a politikusainkra. Azért is ültem le megírni ezt a levelet, mert ugyanabban az Új Szóban van a róla készült cikk és a Csáky Pálnak írt válasz. Igazat adok a főszerkesztő úrnak, egy politikusnak nem az a dolga, hogy ellenségeket keressen és hazudozzon. Minél jobban el vannak foglalva magukkal, annál kevesebb idejük jut ránk, a választóikra, de mi azt már régen tudjuk, hogy csak a választások előtt van ránk szükségük. Szégyen, hogy idáig süllyedtek, ezelőtt legalább büszkék lehettünk arra, hogy az MKP-ban nincsenek botrányok. Ezerszer szívesebben olvasunk Vadkerti Imrréről és a hozzá hasonló tehetséges emberekről, mert ők méltó módon képviselnek bennünket.

További munkájukhoz sok sikert kívánok. Varga Márta Érsekújvár

Tisztelt Szerkesztő Urak!

Talán ideje lenne abbahagyni a sárdobálást és belenyugodni, hogy már nem B. Béla az elnök. Akik Csákyra szavaztak, valószínű tudták, miért. Nékünk itt különben is megfelelő választásként jött le, a mi olvasatunkban Csáky kb. B. Béla és Duray Miklós között van, már ami az itteni magyarságunk érdekképviseletét illeti. Tény, Bugár Bélát jobban kedvelték, főleg szlovák körökben. Jókat tudott dumcsizni Puškárovával, Markovičcsal, de Dzurindáékkal 8 év alatt édeskeveset ért el a kormányban az MKP (igaz, mi jól jártunk Párkányban, megépült a híd) a déli vidékek érdekében, eltúlozta a lojalitást, mikor már rég Dz. torkát kellett volna szorongatni. A fő érdek azonban a hatalomban maradás volt. Most nem köti az MKP-t olyasfajta koalíciós szerződés (a Beneš-dekrétumokról egy szó se essék stb.), mint amit B. Béla vezetésével hoztak össze, menjen Csáky Strassbourgba, Brüsszelbe ha kell, itt szlovák oldalon a politikában különben sincs partner (csak a beolvasztásunk a cél). Szóval, minket itt lent kb. ezek a dolgok érdekelnek.

Egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak az ilyen adok-kapok hangvételű cikkekre, még ha a T. Főszerkesztő írta is! Talán a kevesebb több lett volna (már a pénteki „reagálás” is túlzott volt, valahogy túl érzékenyen érintette a T. Főszerkesztőt a Világira való hivatkozása Csákynak, mintha „lenne benne valami”, ide ez jön le). Ilyen személyeskedő hangnemben (saját politikusunkról) írni nagy visszatetszést, gyanakvást vált ki az emberekből! Persze, lehet hivatkozni az újságírói szabadságra, meg persze el is kell adni az újságot, de azért az Új Szótól mi nem erre vagyunk vevők (már Barak L. néhány cikke is eléggé borzolta a gusztusunkat). Egyáltalán, mi a célja ezzel az újságnak, hulljon szét az MKP, menjen Csáky – jöjjön vissza B. Béla? Ő már elbúcsúzott (habár valahogy úgy megy elfelé, mintha visszafelé jönne), majd az Új Szó felvállalja az érdekeink képviseletét, fontosabb nekünk a főszerkesztő, mint a párt elnöke?

Tényleg, meg tudja valaki mondani, mégis mitől ugrott meg az utóbbi időben a Csáky vezette MKP népszerűsége 11 százalék fölé? Rákóczi István Párkány