Visszaszoruló korrupció? Mondják, de nem érezzük

A kormány a második nekifutásra sem tudott felmutatni egy költségvetési javaslatot – ezúttal már csak az MKP kötötte az ebet a karóhoz a mezőgazdasági támogatások ügyében. Kíváncsiak vagyunk, meddig tart ki a párt, mit hajlandó kockáztatni a parlamentben. Kormánypárt ebben az országban még nem buktatott meg büdzsét, legfeljebb húzta-halasztotta a szavazást. Ez a jövő év elején költségvetési provizóriumot jelentene, ami ugyebár a mezőgazdászoknak lenne a legnagyobb csapás. Mert minden panasz ellenére ők jövőre sok milliárddal magasabb dotációkra számíthatnak, de ezt egy ideiglenes büdzsé keretében hiába várnák. Szóval: akármerről nézzük, a pluszpénz veszélyben van. Meg van körülbelül 95 százaléknyi egyéb vállalkozó és az ő alkalmazottjaik, akiknek vállalkozásai egyáltalán nem számíthatnak állami milliárdokra, és a kutya sem kérdezi meg őket, miként élnek majd meg az unióban. A költségvetési vitában egyéb országos premiert is megértünk. A kormány betartott a pedagógusoknak azért, mert ők is betartottak neki. Júniusban hiába ígértek meg az oktatásügynek további százmilliókat, mégis sztrájkoltak, majd hiába kapták meg a pénzt az iskolák, a pedagógustársadalom volt az egyetlen réteg, amely egy emberként tett eleget a szakszervezetek felhívásának, erre most a kormány is megmutatta a foga fehérjét. Mint tudjuk, a szakszervezeti vezérek azóta kollektívan a politika mezejére léptek, kíváncsiak leszünk, vajon a magyar pedagógusok tömegesen írják-e majd alá a kormány (benne az MKP) leváltásáért szervezett petíciót. Ami, ugye azok visszatérését is jelenthetné, akik idején oly nagyon félni kellett a magyar iskolákban. Vagyis furcsa világban élünk. A héten Gyurovszky László régiófejlesztési miniszternek a fejéhez vágták, hogy a tárcája nem képes biztosítani a Phare program pénzének elköltését. Erre a támadásra számítani is lehetett és nyilvánvaló volt, hogy a mostani minisztériumi vezetés hiába magyarázza majd, hogy a 2001-ben jóváhagyott, csapnivaló projektumokhoz nincs sok köze, és ebben az ügyben legfeljebb tüzet olt. Ez ugyanis elég bonyolult ahhoz, hogy a nyilvánosság ne értse meg első hallásra, mennyivel könnyebb azt mondani, hogy lám-lám, elúszott sok millió euró. Ezt persze a támadók is tudják, de a politikában nem mindig a sokoldalú információközlés a legjobb fegyver. Az egyetlen bibi, hogy a támadás házon belül történt, mégpedig Csáky Pál indította. Pedig ha már küzdeni akar, mint legfőbb instancia, számára lenne néhány tanácsunk. Mert ugye, brüsszeli és pozsonyi minisztériumi szemmel a támogatásra ácsingózó pályázót nem árt kicsit szorongatni, de ennek is vannak határai. Ezt pedig most éppen az idegenforgalmi pályázati program menedzselői lépték át az aktuális kiírásukkal, és egyelőre egyetlen magas beosztású illetékes sem mondta, hogy uraim, eddig és nem tovább. Sokkal hálásabbak lennénk, ha Csáky Pál ilyen valódi problémákra figyelne, nem pedig azokat támadná, akik nehéz munkával úgy-ahogy működő rendszert teremtettek.

A környezetvédelmi minisztérium végre beszélni kezdett a műanyag palackok beváltásáról; már azt hittük, hogy csendben eltemeti az ügyet. Tudjuk, a nyomás nagy, s a világkonszernek nagyon értenek lobbi szervezéséhez és a nyilvánosság megdolgozásához. Érdekes viszont, hogy az egyik napilap elektronikus szavazásán a napokban mégiscsak a minisztérium által forszírozott elképzelés bizonyult a legnépszerűbbnek. A világcégeknek pedig nem kell hinni, főleg annak nem, amely a palackok saját újrafeldolgozását ígéri, közben pedig évek óta még újratölthető palackokban sem árusítja termékeit a hazai boltokban.

És persze fejezzük be a korrupciós indexszel, mert az emberek már megint valamit máshogy érzékelnek, mint ahogyan azt az illetékesek megítélik. Tény, hogy a hazai társadalomnak a közéleti megvesztegethetőséggel kapcsolatos vélekedése már évek óta egy helyben topog és nagyon lesújtó. Elismerjük, történt néhány érdekes lépés, de azért elég csak figyelni a parlamentet, ahol a képviselők egymás után úsztatják el a kemény korrupcióellenes törvényeket, amelyek pedig jócskán rendet teremtenének a lakosság által leginkább sérelmezett területeken. ĺgy azután ne csodálkozzanak, ha a nép ezt is legfeljebb cirkusznak tartja, csak a római polgárokkal ellentétben most már nem elégszik meg vele.