Világvége: 650 millió évvel elnapolva

Ezentúl eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnunk. Eddig úgy hitték a közelünkben lévő csillagrobbanásból származó kozmikus törmelék elpusztíthatja a Föld védelmező ózonrétegét. Az újabb számítások szerint azonban a szupernóvának sokkal közelebb kellene lennie a kék bolygóhoz, hogy a kataklizma bekövetkezzen.

A NASA és a Kansas Egyetem kutatói megállapították, hogy a szupernóvának 26 fényéven belül kellene lennie ahhoz, hogy jelentősen károsítsa a Föld ózonrétegét. Egy hasonló találkozás körülbelül 670 millió év múlva várható. Az új számítások az SN1987a nevet viselő szupernóva gammasugarainak vizsgálatán alapulnak.

A korábbi becslések alapján a szupernóva 55 fényévre található a Földtől, és a folyamat a földi atmoszféra 90 százalékát söpörné el akár több száz évre. A károkat főként a szupernóvából érkező gamma- és egyéb kozmikus sugarak okoznák. A kozmikus sugarak atomi részecskék, melyek a leggyorsabban mozgó anyagok az univerzumban. A részecskék akkor keletkeznek, mikor a felrobbant csillagból eredő gáz belerohan a környező por és gázfelhőbe. A fénysebességgel rohanó gamma sugarak érnék el elsőként a Föld atnmoszféráját, melyet a fényesebességnél csak egy kicsivel lassabban mozgó kozmikus sugarak követnének.

A gammasugár- fényrészecskék - más néven fotonok - és a kozmikus sugárrészecskék mindent kitöltő pusztítást okoznának a felső atmoszférában. A részecskék ütköznének a nitrogéngázzal, és nagy reakcióképes nitrogén atomokká törnék szét a gázmolekulákat. A nitrogénatomok ezt követően meglehetősen gyorsan reakcióba lépnek az oxigéngázzal hogy nitrogén-oxidot és salétromsavat hozzanak létre. A nitrogén-oxid molekulák megsemmisíthetik az ózonmolekulákat. Ez azt jelenti, hogy egyetlen nitrogén-oxid molekula elpusztíthat egy ózonmolekulát, és továbbra is aktív maradna, így még többszáz ózonmolekula megsemmisítésére alkalmas lenne.

Az új számítások - melyek a NASA kétdimenziós fotokémiai transzport-modelljén alapulnak - azt mutatják, hogy a 26 fényévnyire lévő szupernóva az ózonréteg 47 százalékát semmisítené meg, ezzel lehetővé téve, hogy a rákkeltő sugarak kétharmada elérje a felszínt. A kiterjedt UV-sugárzás eléggé pusztító hatású, mind az állatokra, mind a növényekre nézve.

A gammasugár-besugárzás 300-500 napig tartana. Az ózonréteg ezt követően meggyógyítaná magát, ám addig még legalább 10 évig kellene elviselnie a kozmikus sugarakat. A kozmikus sugarak elektromosan töltött részecskék, melyeknek irányát a mágneses mezők befolyásolják, és ezen mezők csillagközi térben való kiterjedését egyelőre nem is nagyon értjük.

A számítások egyidejűleg kimutatják az ózonréteg rugalmasságát és törékenységét az igencsak erőszakos univerzumban. Bár az ózonrétegnek relative gyorsan kellene felépülnie a részecske-beáramlás csökkenése után - 1-2 éven belül -, még ezen rövid idő is jelentős és hosszantartó károkat okozna a bioszférának.

A legfrissebb mérések tudatában a kutatók kiszámíthatják körülbelül milyen szintű ózonréteg-károsodással kellene számolni egy potenciális UV sugárzás esetén, és azt is megállapíthatják, milyen közel kell lennie a csillagrobbanásnak a kataklizma bekövetkeztéig.