Vétkesek közt cinkos, aki néma

Aztán szóla egy úr, hallánk vala. Aztán vala meghallgatás, meghallgatás után megint hallgatás, elhallgatás, halogatás, de hangsúlyozás is hanghordozással. Közben is vala sötétség.

S lőn hanghordozó. Hanghordozón nem vala csönd, csak sötétség: hangot hordozók sötétsége. De hanghordozót hurcolászók sötétsége is vala. És valának pálfordulások, de nem bibliásak, inkább pavol- és palkofordulások. S nem lőn világosság.

S míg állandóan a hanghordozós lehallgatásról hallgatánk ezt-azt, másban könnyebb lehetne hallgatniuk. Hallgatás, csönd, némaság, olyakkora, hogy az utolsó vonatok füttye sem törte, töri meg. Pedig cinkos, aki néma. Vétkesek: vasúttalanítók közt cinkos, aki néma.

A vasúttársaság és az állam először gödröt ásott – székháznak, most szakadékot akar teremteni régiók közt, politikusaink pedig – kinek nem vasútja, ne vegye magára – úgy tesznek, mintha nem lenne itt semmi hézag.

Képzelem, valahogy úgy dönthettek, mint ahogyan azt Grendel Lajos írja Nálunk, New Hontban című regényében: „Az egész egyik napról a másikra történt, hirtelen és megmagyarázhatatlanul. Valamilyen vasúti korifeus Pozsonyban, aki utoljára gyerekkorában ült vonaton, egyszer rosszkedvében ránézett az ország vasúti térképére, s úgy döntött, hogy néhány nagy múltú, de szerinte kihasználatlan és ráfizetéses vonalra nincs szükség többé; ezeket takarékosság céljából sürgősen meg kell szüntetni. Arra nem gondolt a gazember, hogy New Hont számára ez olyan, mint amikor valakinek elvágják az ütőerét”. Márpedig szinte az egész ország New Hont.

S éppen ezért érthetetlen a lemondás és a hallgatás. Masaryknak például még kellett a Léva–Párkány, illetve Csata–Ipolyság–Zólyom vonal, hogy a Dunát összeköthesse az északabbra fekvő szlovák területekkel, s, mondjuk, Benešnek is jó volt az Ipoly menti magyarok csehországi deportálásához, most meg nem kell, pedig csak békésen közlekednénk rajta – munkába, iskolába. A munkát és az iskolát akarják megspórolni nekünk? Legitim képviseletünk szorgalmazta a párkányi híd megépítését és az Ipolyság–Drégelypalánk vasúti pályaszakasz újraépítését, miközben nem tudni (csak szomorúan valószínűsíthetni), hogy mi lesz a kettő közti „híddal”, a Párkány–Ipolyság vasútvonallal. „Hídfők” „híd” nélkül? Egy újabb csonka „híd”, csak most a Dunától északabbra? Szakadék két régió közt? Persze, ez csak egy a több példa közül, hasonló helyzeteket idézhetünk más (dél-)szlovákiai régiókból is. Egyet tudatosítani kell: a szakadékba zuhanók másokat is magukkal ránthatnak.

A hallgatás szakadék polgár és politikusa közt. A meghallgatás híd lehet, s méginkább a szólás.

Vagy végig csönd és sötétség?