Védőbástyák szomorúsága

Milyen „csapdahelyzetet” okoz, megosztva a magyarországi társadalmat, miközben a miniszterelnök szinte hivalkodóan bejelenti, jobbnak látja, ha két nemmel szavaz az egyébként is „rossz” kérdésre. A mindent elbonyolító hisztériakeltés időszaka ez, amikor a lényeg elsikkadni látszik.

Mint ismeretes, a vajdasági magyar pártok – 50 000 ottani polgár aláírásával támogatva – a múlt év nyarán fordultak a magyar kormányhoz a kettős állampolgárság ügyében, amikor Szerbiában erre adottá váltak a feltételek. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy egy pozitív döntés gyakorlatilag mindössze félmillió határon túli személyt érintene, hiszen csak a délvidéki és a kárpátaljai magyarok számára igen távoli még az uniós csatlakozás esélye. Budapest kezdetben simán elvetette a vajdasági kezdeményezést. Később ímmel-ámmal hozzájárult egy vegyes bizottság felállításához, amelynek munkájában vajdasági magyar jogszakértők is részt vehettek. A testület megállapította, hogy a jelenleg hatályos magyarországi állampolgársági törvény tulajdonképpen támogatja az elvándorlást, a változtatást Magyarország szuverénül eszközölheti, s annak nincs uniós akadálya. A bizottság ténykedése ezzel, az idei év legelején, el is halt, világossá téve, hogy az aktuális magyar hatalom csak időhúzásnak, szemfényvesztő szórakoztatásnak szánta a szakmai egyeztetést. A testület délvidéki tagjai a minap nyilatkozatot tettek közzé, amelyben szóvá teszik kiábrándultságukat, megemlítvén többek között, hogy Budapest most hirtelenjében egymilliárd forintnyi kormánytámogatást helyezett kilátásba a határon túli magyarokat megsegítendő. Nagyjából anynyit, mint nemrégiben Gyurcsány Ferenc sportminiszterként Baumgartner Zsolt Forma-1-es autóversenyzőnek. A magyar miniszterelnökhöz levelet írt Kasza József, a VMSZ elnöke, amelyben megállapítja, hogy a délvidéki magyarság szülőföldön maradásának nincs magyarországi nemzetstratégiája, és bántó, hogy az egész problémakört egyesek most ismét a szőnyeg alá akarják söpörni. Végül leszögezi: a határon túli magyarság védőbástyája a magyar nemzetnek, ha Magyarország ezt veszni hagyja, az egész nemzetet előbb-utóbb kilátástalan helyzetbe sodorja. Szerinte a kettős állampolgárság elutasítása olyan lelki törést fog okozni, amely egy második, immáron szellemi és lelki Trianonhoz fog vezetni. Levéllel fordultak a magyar kormányfőhöz a vajdasági magyar civil szervezetek is, újragondolási kísérletként. A szövegben többek között ez olvasható: „Együtt éltük át a honfoglalást, a tatár- és törökdúlást, 1848-at és Trianont. Az elmúlt 84 év alatt a mi nagyszüleink, szüleink túlélték a kisebbségi létbe sodródás sokkját és annak következményeit. Túléltük a szerb királyságot, a titói rendszer asszimilációs testvériség-egység politikáját, a milosevicsi rendszert, a bombázásokat, a magyarveréseket.” Mert mindig voltak társak, akik biztattak. A nyílt levélből még egy mondat: „Nem a kettős állampolgárság fogja kiüríteni a Vajdaságot, az inkább megtartja a szülőföldjén, mert védőpajzsként szolgál.” A VMDP elnökeként Ágoston András pedig egyenesen úgy véli, a kettős állampolgárság a legjobb megoldás a trianoni trauma kezelésére.

A különféle szociológia kutatások és felmérések egybehangzóan azt a tételt erősítik meg, hogy a magyar állampolgárság megadása nem váltana ki (újabb) migrációt, vagyis aki el akart menni, az már elment. Nem beszélve arról, hogy az illető magával vitte ingatlanának értékét, tudását, munkaszokását. És a határon túliak most sem alamizsnát kérnek. A délvidéki magyarokat ezen túlmenően igencsak zavarja, hogy környezetükben mások a kettős állampolgárság kérdését (szerbek, horvátok, románok, szlovákok) szép csendben, nyugodtan már elrendezték, népszavazások és belviszályok nélkül. De most már van ahogy van, s ha illúzióból egyre kevesebb is, de mindenki várja a december 5-én megszületendő döntést. Ehhez idézzük végül a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség közleményének záró részét: „Mi nyelvben, hitben, lélekben, kultúrában magyarok voltunk (vagyunk, leszünk). Mert ez rajtunk múlt/múlik. Hogy jogilag magyarok lehetünk-e, az a magyar választók lelkiismeretén múlik.”

A szerző vajdasági munkatársunk