Vándorünnep, csak lazán

Csattog az olló, sivít a Stihl, fesztiválos a szívem, csuhajja! A falu már rendben, ki van pucoválva fenemód, ideje, hogy én is puccba, pattanok. Sztáljozom a sérót, felrántom a nájkit, tükör mondja: baba vagyok. A központon már szól a sájgájz, húzok, mint állat, köröttem dúsul az ájer, mögöttem csajok kétfelől árokba, szakad a cicifix, szorul a tanga, barnul a naptej piszkosul. Nézek hátra, tápászkodik, jó a melle, kirántom, bököm oda: ne rinyájj, veszek neked tekilát. Rám borul, nyalom a sót, jég a pulton, citrom a szájba, smár. Betöltök még hat-hét gyorsítót, irány a ringlispír, full ez az érzés, hányok. Szállok ki, jön a tag, vakerol, bebirkul, fordulatból lekaszálom, neki annyi. Szalad a másik, kapom a teleszkópos bézbólütőt, passzolom, haver csávók lerendezik. A csajszi sikít, lövök neki labellót. A színpadon a kedvenc bandám nyomatja ezerrel, beszólok, mondom: nemá! Csak nekem játszanak. Pezseg a vérem, gerjed a mikrofon, kiment a kontrollbox, énekelek. Megasztár vagyok. Ugrok le, visznek, megint egy arc, be van tépve, tépné rólam a nájkit, vágom a pecsétgyűrűt a szemébe ököllel, lefordul. Ideje kajálni, a sarkon pörkölt, extázival turbózom. Hozzák a söröket, szórom a marbórót, szeretnek. Kanos leszek, kapom a bigét, motorra, villantunk. Kint csak a hajnal, bénázó bogarak, füvek, apró vackok. A kanyarban hirtelen kopjafa, rántom a kormányt, csattanás, bukás, a motor is elszáll, de megúsztuk. Csajó tapogat, fején a szalmakazal a koszorú, köldökében elferdült a pirszing, motoszka, helyrerakom. Beindul, bontogat, a kígyó csak fityeg, a lány vihog, s ekkor belőlem forró sugár, a düh, felpofozom, bugyog a vörösbor, elterülök. Csend. Fölém hajol, sír. Maszatos puszi, rám dobja a dzsekit, kezében a tárcám, távolodó léptek. Kukkol az a hülye nap, a gazokból édeskés dögszag dől. Az országút felől kocsizaj, ajtócsapódás. Aztán halkuló zúgás. Kínlódva gombolkozom, hanyatt, poloska mászik a nyakamon. Amúgy minden kúl. Meg húsz perc bicegés. Mögöttem bazinagy kutyák, dobok rájuk követ. Keresem a mobilt, nincs. Lassan beérek. Szól a falurádió, a téren nájkit meg rébokot lehet kapni. Bámulnak, talpalatnyi szégyen. Otthon vagyok.