Van jó hír is

Fehér holló a külpolitikában a jó hír, már csak ezért is érdemes foglalkozni vele. A több mint egyéves szünet után felújított, az észak-koreai atomfegyverekről folytatott hatoldalú tárgyalások légköre javult, történtek gesztusok. Az erről szóló hivatalos közlemények minden szavának hírértéke van. Az előzmény: a „népi” Korea tavaly megszakította a hathatalmi dialógust, s nem sokkal később bejelentette: van atomfegyvere. Az alapvető kérdés, hogy a kis Kim őrült diktátorrezsimje mekkora kockázatot jelent a szűkebb és tágabb térségre. Annyiban egyet lehet érteni, hogy jelent, különben az USA, Oroszország, Kína, Japán és Dél-Korea nem áldozna ennyi energiát és pénzt a megoldásra. A félsziget atommentesítése egész Északkelet-Ázsia stabilitását és gazdasági prosperitását erősítené. (Például Japán is nagyszabású hadiipari programokba fogott éppen a phenjani atomfenyegetésre hivatkozva.) A világ egyik válsággócának megoldása stratégiai érdek az USA számára, amelynek egyre több baja van a kínai gazdasági expanzióval, meg a fegyverkezéssel is. Pillanatnyilag jegeltnek tűnik a tajvani válság. Ennek következtében az USA a napokban hajtott végre nagyszabású nyitást India felé, a nukleáris együttműködést is beleértve. És még egy fontos tényező: Irán bizonyítottan észak-koreai technológia alapján fejleszti saját, Izraelt és közvetlen szomszédait fenyegető rakétáit.

Phenjan azt követeli, az 1953-ban befejeződött koreai háború végén aláírt tűzszüneti megállapodást felváltó békeszerződést írjon vele alá az USA. Washington jelezte: a Kim-féle propaganda állításaival szemben nem akarja lerohanni a KNDK-t. Sőt: tényként ismeri el, hogy Észak-Korea „teljes mértékben szuverén állam”. Ez ugyan még nem békeszerződés, de a csírája lehet. És nem elhanyagolható: a hatoldalú tárgyalások felújítása előtt több találkozó volt a washingtoni és phenjani delegáció között, pedig februárban még Rice is kizárt minden kétoldalú konzultációt a zsarnokság előretolt bástyájának nevezett Észak-Koreával. Washington feltétele a KNDK atomfegyvereinek teljes és ellenőrizhető felszámolása. Ennek fejében mindenki ígért valamilyen gazdasági előnyt, segítséget Phenjannak. Dél-Korea azonnal megkezdte 500 ezer tonna rizs szállítását. Északon ugyanis 6,5 millió embert fenyeget az éhhalál. Az ENSZ Világélelmezési Programjának ázsiai szóvivője kedden jelentette be: a 6,5-ből 5 milliónak augusztusban már nem jut segély. Tájékoztatása szerint a lakosság füvet gyűjt, hogy legyen mit ennie. Kimet persze nem a népe miatti aggodalom készteti bármiféle megállapodásra. Célja az embertelen rezsim fenntartása. Fura mód a külföldi szállítmányok még segítik is abban, hogy elnyújthassa agóniáját. De az ilyen szükséges segélyprogramoknak valahol ez a hátulütőjük.