A műfordítás nem asztalitenisz

„A hír hallatán először jól meglepődtem, majd miután kiderült, miféle díj ez tulajdonképpen, meg is hatódtam. Nagyjából annyira, mint amikor 1976-ban harmadikként végeztem az iskolai szavalóversenyen. Jóval később tudtam csak meg, hogy a kis elsős indulókat buzdításképpen mindig megdobják egy harmadik hellyel. Meg mint amikor 1983-ban megnyertem a pionírtáborban a pingpongversenyt. Az asztaliteniszben könnyű meghatározni a győztest: szavalóverseny vagy fordítói díj esetén azonban kevésbé egyértelmű a helyzet, hiszen számos objektív és szubjektív tényező befolyásolja a döntést – én pedig rendkívül megtisztelőnek érzem, hogy ennyi nagyszerű kolléga közül egyáltalán bekerülhettem a tágabb, majd a szűkebb listára” – mondta köszönőbeszédében Mészáros Tünde.

Mészáros beszédében arra is kitért, hogy „a személyes jó érzésen kívül komolyabb ok az örömre, hogy az úgynevezett kis nyelvekre való fordítások elismerése is ez a díj. A döntéshozók mellett köszönöm hát mindenkinek, akik bennünket, műfordítókat ezen az úton kísérnek: a kultúrcsereprogramok, fesztiválok és más szakmai rendezvények szervezőinek; köszönöm a szerkesztőknek, a szerzőknek, az irodalmi folyóiratoknak, a kiadóknak, a szervezeti háttereinknek; köszönöm összetartó műfordító-közösségünknek és nem utolsósorban az olvasóknak”.

A díjazott szerint a határok sajnos nem csupán a kultúra pozitív aspektusai számára átjárhatók, hanem átjutnak rajtuk a kultúrpolitika sötét, skrupulusok nélkül leutánozott mintái is. „Ezek paradox módon pont abból az irányból érkeznek, ahová ez a díj most kerül. A kultúra napszámosai azonban összefogtak, és szívből remélem, hogy az ellenállásuk, az ellenállásunk ereje nem fog lankadni. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy légüres térben találjuk magunkat, és arra eszmélünk, hogy nem maradtak számunkra lehetőségek. Kivéve talán a szavaló- és pingpongversenyeket”- véli Mészáros Tünde, aki évtizedek óta népszerűsíti a szlovák irodalmat a magyar olvasók körében. Az év legjobb műfordítójának járó Pavol Országh Hviezdoslav-díjat csütörtökön vehette át a pozsonyi Zichy-palotában. 

Mészáros Tünde fontosabb fordításai:

Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor  (Stalo sa prvého septembra), Kalligram, Pozsony, 2011.
Veronika Šikulová: Menettérti (Miesta v sieti), L'Harmattan, Budapest, 2014.
Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről (Kniha o cintoríne), Magvető, Budapest, 2016.
Ondrej Štefánik: Ujjatlan város (Bezprsté mesto), Typotex, Bp., 2016.
Veronika Šikulová: Hiányos fiasítás (Medzerový plod), L'Harmattan, Bp., 2016.
Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval (Nedeľné šachy s Tisom), L’Harmattan, 2020.
Peter Balko: Akkor, Lošoncon (Vtedy v Lošonci), Kalligram, Bp., 2020.
Barbora Hrínová: Egyszarvúk (Jednorožce), Phoenix Library – Womanpress, 2023.

Eddigi díjai:

FPU, Szlovákia, 2019 (alkotói ösztöndíj)
Kultminor, Szlovákia, 2019, 2020 (alkotói ösztöndíj)
Visegrad Literary Residency Program, 2018
Franyó Zoltán Scholarship for Literary Translations, 2010 (alkotói ösztöndíj)
Madách-díj, 2022 (Katarína Kucbelová Főkötő című kötetének fordításáért)
Madách-díj, 2023 (Silvester Lavrík Vasárnapi sakk-partik Tisóval (Nedeľné šachy s Tisom) című kötetének fordításáért
Madách-nívódíj, 2024 (Barbora Hrínová: Egyszarvúk (Jednorožce) prózakötetének fordításáért