Utoljára ítélték oda a Madách-díjat

A minisztérium illetékesei már döntöttek, (lásd Csanda Gábor írását lapunk tegnapi számában), ezért elérkezettnek látjuk az időt a díjazottak nyilvánosságra hozására – annál is inkább, mivel még mindig nem tudni, átvehetik-e személyesen az elismerést, vagy postán kapják meg.

A vélhetően utolsó Madách-díjat eredeti szépirodalom kategóriában Németh Zoltán Tektonika (Kalligram, 2021) című verseskötete, műfordítás kategóriában pedig Mészáros Tünde Katarína Kucbelová Főkötő (Phoenix Library, 2021) című regényének fordítása kapta.

Szalay Zoltán Senki háza (Kalligram) című elbeszéléskötete és Mészáros András Nem alszom… (Phoenix Library) című önéletrajza részesült Madách-nívódíjban. A bizottság tagjai Rožňo Jitka, Juhász Katalin és Sánta Szilárd voltak. Idén összesen 17 művet nyújtottak be a hazai magyar kiadók Madách-díjra.

Ha Németh Zoltánnak irodalomtudományi munkái mellett verskötete is megjelenik, az mindig kisebb fajta szenzáció a szakmában. Konceptkötetekben gondolkodik, mindig egy-egy nagy téma köré csoportosulnak a versei, ezzel külön világot teremt, melyben el lehet merülni. Vannak azonban olyan, csak rá jellemző jellegzetességek, amelyeknek köszönhetően akkor is azonosítani tudnánk a szerzőt, ha a neve nem szerepelne a borítón. Ilyen például a naturalista képi világ, a váratlan asszociációk és a továbbgondolást igénylő megállapítások. Ezekben a versekben egyszerre van jelen a bizarrság és a szépség.