Valami még hiányzik

Az jutott hirtelen eszembe, hogy ha végigböngészném az aktuális évfordulónaptárat, nehezen találnék olyan napot, amely nem valaminek a jegyében telik. A különböző ünnepeken kívül ott vannak a születés- és névnapok, a családi ünnepek, van tej napja, föld napja. A szerelmeseknek egy egész hónap (május) mellett most már februárban is jut egy nap. Éppen ma. Egyszóval mindennap ünnepelhetünk valakit vagy valamit. De. Most döbbentem rá, hogy valami azért még mindig hiányzik a naptárunkból. Barátok napja még nincs. (Vagy csak én vagyok figyelmetlen, és eddig nem találkoztam vele?) Pedig a barátok nagyon fontos szerepet játszanak az életünkben. Legalább olyat, mint a családunk. Olykor még nagyobbat. Mert ugye, a rokonait nem válogathatja meg az ember, a barátait viszont igen. És milyen jó, hogy vannak, mert nélkülük nehezebb lenne az életünk. Hány történetet hallhattunk arról, hogy valaki nehéz helyzetbe került, és annak köszönhetően birkózott meg vele, mert volt legalább egy ember, aki baráti kezet nyújtott neki. A barátok rokon lelkek. Akikkel azért érezzük jól magunkat, mert hasonlóak vagyunk hozzájuk. Vagy azért, mert ők teljesen mások, mint mi vagyunk. Mert gondjainkat éppúgy megoszthatjuk velük, mint örömeinket. Ha elképzelem, milyen lett volna az eddigi életem barátok nélkül... Azt hiszem, jobb, ha mégsem gondolok bele. Inkább javasolni fogom: itt az ideje, hogy a barátságnak is legyen végre ünnepnapja. (Milyen jókat lehetne ünnepelni!) De addig is, míg bevezetik: barátságos jó napot kívánok!