Urak az írek?

A jelölt tagországok képviselőit azonban ez nem túlzottan érdekelte, sokkal inkább José Maria Aznar spanyol kormányfőre figyeltek, aki óvatosan bár, de mégis bejelentette: elérhető közelségbe került annak a célnak a megvalósítása, hogy az Európai Unió az év végéig lezárja a csatlakozási tárgyalásokat a legfelkészültebb tíz tagjelölttel. Madrid ugyan ebbe már nem szólhat bele, ám Koppenhága, aki a következő hónaptól átveszi az E- soros elnöki tisztségét, azonnal kinyilvánította, hogy szeretne egy gazdagabb, békésebb és egységes Európa megszületésénél segédkezni.

A valóság azonban már távolról sem ennyire szép. Sevillában sem volt előrelépés a belső reformok és a bővítés kulcskérdéseiben sem: azt már tudjuk, hogy az Európai Unió 2004-ben esedékes parlamenti választásai után hány szlovákiai képviselő ül majd Strasbourgban, ám hogy Pozsony mennyit kap a közös kasszából, továbbra sem világos, főleg ami a mezőgazdasági közvetlen támogatásokat illeti. Lengyelország az utóbbi időben eléggé lemaradt a lezárt csatlakozási fejezetek számát tekintve, Ciprus ügyében továbbra sincs egyértelmű megállapodás, csupán megoldási tervezetek, Szlovákia pedig mellesleg szeptemberben választások elé néz. Nem tudni, Mikuláš Dzurinda vagy Eduard Kukan említette-e a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) töretlen népszerűségi arányát, amikor kötetlen beszélgetést folytatott az E- csúcsvezetőivel, ámbár mindketten eléggé derűs hangulatban távoztak a csúcstalálkozó színhelyéről. Azt sem tudni, hogy az E- tagállamainak kormányfői és miniszterei csupán közös fotón, vagy pedig a valóságban is ennyire lelkesek-e, hiszen a mostani csúcson szinte öt perc jutott egy kérdés megtárgyalására.

Az Uniót igenis bővíteni kell, főleg gazdasági okokból, mivel az új tagállamok felvétele gazdasági fellendülést hozott az addigi államok számára is. Az Európa Tanács nyilatkozatában feltűnően gyorsan megegyezett az írekkel, ez különösen a Brüsszel számára kedvezőtlenül elsült referendum után gyanús. Dublin a hétvégén nyilvánosságra hozott nemzeti nyilatkozatának harmadik pontjában leszögezi: az Európai Unióban vállalt kötelezettségei, a közös kül- és biztonságpolitika nem befolyásolja katonai függetlenségét, sőt a következő pontban még tovább megy: nem akar részt venni egy közös európai hadsereg fejlesztésében.

Az Európa Tanács nyilatkozatában viszont megerősíti, ami az E- alapszerződésében is szerepel: a közös védelmi politikáról szóló bármilyen, Brüsszelben született döntés csupán a tagállamok jogszabályaival és alkotmányával összhangban fogadható el, az E- jogszabályai nem fogják sérteni az egyes tagállamok biztonságpolitikáját, sőt a nyilatkozat ötödik pontja egyenesen hangsúlyozza: mindez akkor sem változik meg, ha az írek esetleg rábólintanak a nizzai szerződésre. Brüsszel tehát engedett Dublinnek. Kérdéses, hogy csupán a sevillai csúcson hangoztatott bővítési szép remények miatt, vagy ami a rosszabb lehetőség: saját túlélése érdekében. Szlovákiának tehát egyáltalán nincs oka örülni: Vladimír Mečiar vagy a HZDS kormányhoz kerülése mellett buktatót jelenthet az ír referendum is.

Igaz, Mikuláš Dzurinda a tárgyalások után leszögezte: baráti hangnemben folyt a tárgyalás, Rasmussen dán kormányfővel baráti beszélgetést folytattak, sőt még az írek is megpróbálták meggyőzni a többieket, hogy megpróbálják pozitívan befolyásolni a közvéleményt. Hogy valóban sikerül-e, az nemcsak Szlovákia, hanem egész Európa érdeke is.