Ünnepi „hangulatjavítás” Somorján

Elég nagy volt a hajtás év közben, na és az ünnepek előtt is. Párom elhatározta, hogy a két ünnep között meghív bennünket úgynevezett előszilveszteri vacsorára, mivel lányunk sajnos szilveszterre már nem tudott velünk maradni. Felkerekedett hát a kicsi család „vacsoraügyben”. Ragaszkodtam Somorjához, hogy ne kelljen autóval közlekednünk még most is. Elmentünk egyik kedvenc helyünkre, de sajnos zárt ajtók fogadtak. Semmi gond, mondtam, nincs messze a nagyon patinás Tornyos étterem. Ide még diákkori élmények is fűznek, és ideje megkóstolni főztjüket. Péntek lévén, este kilenc óra, természetesen előbb megkérdeztük a hallban egy hölgytől, nincs-e zártkörű rendezvény. Mondta, minden rendben, nyugodtan meg tudunk vacsorázni fél tízig. Nekünk nem gond. Gondoltuk, a konyha tart addig nyitva, utána egy kicsit elbeszélgethetünk, ugyanis a nyitvatartási idő 24 óráig volt kiírva. Nagy lelkesen le akartunk ülni, amikor jött egy úr, azt hiszem, a pincér lehetett, és közölte, ha vacsorázni szeretnénk, sajnos nem megy, mert fél tízkor zárnak! Néztünk rá, ahogy felénk mondják, mint borjú az új kapura, hogy mi a probléma, mert nekünk az a hölgy, ott kint azt mondta… De ő közölte: fél tízkor záróra, mert a pincérnek megy az autóbusza! Azt hittem, rosszul hallok. De nem! Szóról szóra megismételte. December 28-án, pénteken este fél tízkor bezár egy szép étterem, mert a pincérnek megy az autóbusza. Hm. Nem tudom, nem tudom…

Mivel vacsorázni szerettünk volna, eldöntöttük, megnézzük a másik éttermet. Mióta gazdát cserélt, nem voltunk ott. Hurrá, lehet kajálni, nyitva van, minden oké. Leülünk, bár gyanús volt, hogy elég kevesen voltak, akarom mondani, csak mi voltunk. A pincérnő azonnal hozta az étlapot és egyben közölte, pulykahúst és sajtosat ne kérjünk, mert az nincs. Nem gond, rendelünk mást. Férjem sört kért, erre kijelentette, csak alkoholmentes van. Elnevettem magam! Na, kezdődik megint a műsor. Lányom martinit kért, én valami erőset. Lányom kapott italt, velem közölték, hogy az nincs. Felsoroltam vagy négyféle italt, de sajnos mind elfogyott. Végül találtam egyet, ami volt. Férjem is ivott erőset és tonicot kért hozzá, a pincérnő közölte, az is csak grepes van. Mindegy, kérjük. Gondoltam, én is iszom egyet az én italomhoz. Lányom előre nevetett, mondván, nem biztos, hogy kapok. Erre jön a hölgyemény és bejelenti, az utolsó kettőt hozta ki nekünk. Összenéztünk és nevettünk. Megkérdeztük a pincérnőt, mi ez az üresség minden téren az étteremben. Kiderült, éppen tulajdonosváltás van, és nem töltötték fel a készleteket. Aha, szóval innen fúj a szél! Végül sikerült vacsoráznunk Somorján december 28-án este, de azért el kellene gondolkodniuk a vendéglátósoknak, hogy ilyenkor fontos-e, hogy a pincér autóbusza fél tízkor megy, nincs feltöltve a készlet, mert tulajdonosváltás van, s nem az a fontos-e, ha már kinyitottak, hogy a vendég jól érezze magát.

Na de még nincs vége a somorjai kalandomnak. Szilveszter napján elmentem a Czucz-pékség városi üzletébe, mert szendvicskenyeret szerettem volna venni. Ez reggel (nem este) fél tízkor volt. Mire a hölgyek közölték velem, hogy nincs. Nem tudom, hogyan nézhettem rájuk, mert azonnal megkérdezték, feliratkoztam-e. Nos, most még olyanabbul nézhettem, mivel még a lélegzetem is elállt a kérdés hallatán. Miután felocsúdtam, megkérdeztem, hogy esetleg valamiről lemaradtam és visszatértünk a szociba? Mert akkor volt szokás félretetetni dolgokat. Pl. kenyeret, banánt, narancsot stb. De ma, sok évvel a rendszerváltás után egy pékség alkalmazottja megkérdezi tőlem reggel fél tízkor, eltetettem-e a kenyeret, mert ha nem, akkor nagyon sajnálja, de nem tud adni. Megkérdeztem, meddig vannak nyitva? Nyugodt lélekkel közölték, hogy délig, vagyis 12.00-ig. Csak azt nem értettem és most sem értem, mit árultak délig, ha a polcok szinte üresek voltak.

Hát így készítettek fel bennünket az új évre Somorján. Remélem, idén több szerencsénk lesz, mert Somorjára azért nem ez a jellemző. ?Fekete G.