Uniós tervgazdálkodás

A megoldás pedig az, ha a monopolhelyzetben lévő Oroszországgal egy egységes uniós testület tárgyal és dönt a földgázvásárlásról, létrehozva az uniós országok közötti energiauniót, egységes felvásárlási árakkal és energiapolitikával. A terv első látásra vonzónak tűnik, valójában azonban ez is egy olyan politikai szappanbuborék, amellyel az európai politikusok az Oroszországgal szembeni tehetetlenségüket próbálják leplezni.

Tusk az ügy érdekében már végiglátogatta az uniós országok vezetőit, a jövő hónapban pedig egy külön erre a célra összehívott brüsszeli csúcstalálkozón vitatják meg az energiaunió esélyeit. Francois Hollande francia elnök, rendes szocialista politikusként, máris az „európai energiaközösség szép tervéről” beszél. Látszólag minden nagyon szép, minden nagyon jó, végre sikerül kitolni azokkal a fránya oroszokkal. Akkor mégis mi a probléma? Csupán annyi, hogy az energiaunió – ha a politikusok által eddig megfogalmazott elvek alapján jönne létre – újabb lépés lenne az európai szinten megvalósított államkapitalizmus, a szocialista tervgazdálkodás 21. századi reinkarnációja felé. Azon rendszer felé, amelynek manapság az orosz elnök az egyik legnagyobb szószólója. Egy olyan rendszer felé, amelyet teljes egészében felülről irányítanak, és amely mérföldekre van a piacgazdaság elveitől. Vagyis az oroszok elleni taktikázással nem hogy nőne az unió függetlensége, hanem mentálisan még közelebb is kerülnénk Oroszországhoz.

Sokan persze azzal érvelhetnek, kit érdekelnek az elvek, ha az energiauniónak köszönhetően közösen vásárolnánk a gázt, így a lakosság is olcsóbban kapná. Aki azonban ismeri az uniós döntési mechanizmusokat, tudja, hogy a döntéseknél általában a nagyobb országok érdekei érvényesülnek. Emiatt könnyen megtörténhet, hogy a közösen felvásárolt gáz akár drágább is lehet, mint amennyit Szlovákia most fizet érte. Hiszen Nyugaton jóval magasabbak a fizetések, így a lakosság részéről nem olyan nagy a nyomás az energiaárak csökkentésére, mint régiónkban, ahol a rezsi a családi bevételek tetemes részét szippantja el. Ezért csak reménykedni lehet, hogy a brüsszeli csúcson a politikai csúcsfejek a szakmai érvekre is hallgatnak, és nem viszik közelebb Európát a régiónkban már megbukott szocialista tervgazdálkodáshoz.