Újra a jövőt építjük

Zárjuk le a múltat. Ez volt az elmúlt hetek egyik kulcsmondata, amikor a Nemzeti Emlékezet Hivatala közzétette a kommunista titkosrendőrség nyugat-szlovákiai aktáit. Jöjjön az új generáció, amelyet nem fertőzött meg a kommunista ideológia – hangzik az elmúlt évek másik kedvenc kulcsmondata. Akik átélték a kommunista rendszer negyvenéves tobzódását, az 1989-es változások után abban reménykedtek, hogy a politikusok ezentúl nem tekintik őket kísérleti nyulaknak. Olyan alacsonyabb rendű élőlényeknek, amelyeken minden felelősség nélkül kipróbálhatják néhány őrült filozófus legabszurdabb elképzeléseit.

Itt az új generáció. A szlovák gazdaságpolitikát nem egy esetben olyan fiatalok irányítják, akik az egyetemről kikerülve a minisztériumok legmagasabb tanácsadói posztjait foglalták el. Ők már nem Marxon nőttek fel, így abban reménykedhettünk, hogy olyan gyakorlatias tanácsokkal látják el a politikusokat, amelyeknek köszönhetően sikerül kiépíteni egy élhető piacgazdaságot. A kulcspozíciókban lévő tanácsadók azonban a klasszikus kapitalista írókon nevelkedtek, így most egy olyan gazdasági rendszert próbálnak ráerőszakolni Szlovákiára, amely a fejlett nyugati társadalmakban már történelem.

Az Economist Intelligence Unit gazdaságkutató intézet legfrissebb elemzése szerint Szlovákia infrastruktúrája India szintjén van, a szakképzett munkaerő tekintetében pedig Kína is lehagy bennünket. Ugyanezen elemzés szerint azonban a külföldi cégek körében Szlovákia az egyik legkedveltebb célország. Hogy miért? A külföldi vállalkozók szerint Európában már csak nálunk bánhatnak úgy az alkalmazottakkal, mint Délkelet-Ázsiában vagy valamelyik afrikai országban. Amellett, hogy a béreink messze elmaradnak a környező országokban fizetettől, az alkalmazottaknak szinte semmi joguk nincs.

Nyugat-Európában egy, a szlovákiaihoz hasonló munkatörvénykönyv elfogadása esetén sztrájkhullám söpörne végig, és kormányok buknának meg. Szlovákiában azonban még kísért a múlt. Az emberek csak otthon káromkodnak, ha a munkáltatójuk nyáron nem engedi el őket szabadságra, vagy ha a túlórákért egyszerűen nem fizet, esetleg ha egyik napról a másikra minden indok nélkül megválik tőlük. Ha valaki mégis szót mer emelni az ország gazdaság- és szociálpolitikája ellen, azt azonnal a rendszer ellenségének kiáltják ki, a Smer és a HZDS populista szekértolójának, aki lemaradt a kommunizmusban. Mit tehetünk mi, akik nem sírjuk vissza a régi rendszert és a Fico-féle álbaloldali politikusokat is a pokolba kívánjuk? A kormány arra buzdít, hogy gondolkozzunk „felelősen”, hiszen a gyermekeink jövőjét építjük, még ha belegebedünk is. A jelszó valahonnan ismerős, ám jelenleg úgy néz ki, hogy még sokáig nem lesz más választásunk.