Színek háborúja: piros republikánusok, kék demokraták

Az amerikai választási éjszakán bizonyosan belénk ivódik, hogy a republikánusok színe a piros, a demokratáké pedig a kék – mindkettő ott szerepel a nemzeti zászlóban. Arra gondolhatnánk, hogy emberemlékezet óta ez így van, de voltaképpen csak 2000-ben véglegesültek a pártszínek, sőt kezdetben éppen fordítva volt.

Kezdetben fordítva volt

A színkódok kérdése egészen az 1960-as évek közepéig abszolút részletkérdés volt, és csak akkor kezdett el érdekessé válni, amikor elkezdtek terjedni a színes tévéadások. Az NBC tévétársaság 1976-ban találta ki, hogy a stúdióban színekkel jelöli azt az államot, amit a republikánus vagy a demokrata elnökjelölt húzott be. Erre az adta a lehetőséget, hogy tömegesen terjedni kezdtek a színes tévék. A republikánus Gerald Fordnak a kék államokat adták, s a végül győztes demokrata Jimmy Carter államai pirosban pompáztak. 

A visszaemlékezések szerint az NBC azért választotta ezt a megoszlást, mert a másik nagy angolszász demokráciában, Nagy-Britanniában a konzervatívoké volt a kék és a baloldali Munkáspárté a piros, és ez szerintük megfelelt a republikánus–demokrata viszonylatban is. A következő elnökválasztásokon a tévétársaságok összevissza használták a két színt, amelyek csak 2000-ben rögződtek a maira.

Mi történt 2000-ben?

Ehhez persze az is kellett, hogy az amerikaiak a képernyő elé tapadva figyeljék, hogyan oszlanak meg a piros és kék államok a republikánus George W. Bush és a demokrata Al Gore között, s hogy az elektori kollégiumban aratott győzelem kulcsa, Florida végül milyen színt kap. Ráadásul az ország két legnépszerűbb lapja, a New York Times és a USA Today, is éppen abban az évben jött ki először színes, nem is államokra, hanem megyékre lebontott eredményeket mutató térképekkel. Mondani se kell, ezeken a vörös volt a republikánusok színe, és a kék a demokratáké. 

A New York Times vezető grafikusa, Archie Tse egészen banális választ adott a színválasztásra: a republikánus és a red (vörös) szó egyaránt r betűvel kezdődik, így ez tűnt természetes asszociációnak. 

Nem volt róla különösebb vita vagy egyeztetés a szerkesztőségben

 – tette hozzá. És mivel tényleg az elnökválasztás körül forgott a világ harmincpár napig Amerikában, a színkódok bevésődtek a fejekbe, onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy ha bárki infografikát, választási térképet, illusztrációt készít, igazodik ehhez a színösszeállításhoz. Ami hamar átszivárgott a köznyelvbe is, megszülettek a vörös és kék állam kifejezések.

Visszatérve George W. Bush és Al Gore párharcához, a november 7-ei választás után csak december 12-én dőlt el, azaz 35 napig kellett várni, amikor a legfelső bíróság alkotmányos aggályokra hivatkozva leállította a szavazatok újraszámlálást, s az utolsó érvényes eredmény azt mutatta, hogy Bush mindösszesen 537 vokssal nyert a Floridában leadott csaknem 6 millióból. Egyébként 1888 óta ez lett az első választás, ahol az a jelölt nyert, aki összességében kevesebb szavazatot kapott. Ilyesmi azóta is csak egyszer fordult elő: Donald Trump 2016-os győzelmekor, amikor Hillary Clintonra 2,8 millióval többen szavaztak. 

(Tlx, Hvg)