Újévi elmélkedés

Valaki más (például én) ugyanezt az anomáliát úgy értelmezheti, hogy a szokatlan időjárás épp arra hívta fel a figyelmet, hogy a karácsony még véletlenül sem a tél ünnepe, a húsvét pedig nem a tavaszé. Valaki harmadik pedig azt mondhatná, hogy minden relatív. Hát jó. Ha szilveszterkor egy Mars-lakó csöppenne közénk, azt gondolhatná, hogy bolygót tévesztett. Persze ezt csak én gondolom, hogy gondolná, mert a Marsról a harc jut az eszembe, Jet Li, meg a többi ártatlan harcművész, pedig amennyire tudom, a Mars egy békés bolygó, legalábbis a Földhöz viszonyítva. Tehát az idecsöppenő Mars-lakó biztosan nem gondolná, hogy bolygót tévesztett, de azt igen, hogy egy harcos bolygóra érkezett. Főleg ha az én lakótelepemen landolna, ahol két napig ablakrengető hangerővel durrogtak a petárdák. A felvillanó színes fényekben rémült madarak menekültek gyors szárnycsapásokkal, Szilveszter napján pedig a társaságunkban levő kutyának nyugtatót kellett adni, mert egész este reszketett a teste és kalapált a szíve. De az sem volt elég. Miközben a tűzijátékot néztük, félkómás állapotában, szétcsúszó lábakkal kimászott meleg fészkéből, s befúrta magát a fal és a dívány közti résbe, hogy végre békére leljen. A híres ember azt is nyilatkozta, hogy ma már senki sem tud örülni. Ő sem tud igazán. A családja sem. Nincs is minek. Nincsenek csodák. Az unokája sem örült a fenyőfának. Nem is csodálkozik rajta, hiszen a fenyőfa csak egy a sok árucikk közül. Egyetlen dolognak örül az unokája: amikor együtt petárdáznak. Imádja, hogy durrogathat, így ünnepekre „bombaraktárrá” válik a lakásuk.Valaki mások, például a költő, Reményik Sándor szerint azonban vannak csodák. „Csendes csodák”. Azt írja: „Tedd a kezedet a szívedre/ Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,/ Ez a finom kis kalapálás/ Nem a legcsodásabb dolog?” Az újévkor hazarepülő Mars-lakó talán ezt írná a közösségi oldalára: az emberek közül sokan nem tudnak örülni, mert az kell nekik, amijük épp nincs, s amijük van, annak nem örülnek, mert azt gondolják, az mind természetes. Lehet, hogy ebben különböznek tőlünk? Lehet, hogy épp ezért emberek?De akkor miért van az, hogy vannak köztük boldogok is?