Úgy szép az élet, ha zajlik

E mondás napjainkban fokozottan érvényes. Zajlik az élet, habár szépnek aligha nevezhető. Kezdve az üzemanyagár-robbanással – igaz, a kevésbé érintettek is tudják, hogy a világ két részre szakadt: energiahordozó-tulajdonosokra és -felhasználókra. A napokban kézbesítette a posta a gázszámlákat, amelyek valósággal infarktusveszélyesek. Be van ígérve a vízáremelés is. Mi teszi ezt indokolttá? Az olvasó felhördül, amikor azt olvassa az újságban, hogy XY kassai kórházba kiküldték a végrehajtót, a vízszámlahátralék miatt. (Nálunk a szégyent nem ismerik?) A Kassai Vízművek a „nagy kék palotában” már többféle intézkedésekkel lepett meg bennünket. A „bársonyos” idők nyomán privatizálásra bocsátották a földmunkagépeket. Arra méltó személyek megkapták az első lökést a nagyvállalkozói jövő felé. Az egyszerű gyalogpolgár azon morfondírozott, hogyan szabadulhat meg ilyen gépektől egy olyan üzem, amelynek földben húzódnak a vezetékei. Ha hiba történik, bármunkában végeztetik el, és beszámítják a vízdíjba? Napjaink zajló eseményei közé tartozik, hogy két munkás járja a város családi házait. Felmérni a telek nagyságát, a háztetőket, mivel a vízdíj ily módon is növekedni fog. Az nép megint azon tűnődik, hogyan lehet kiszámítani az esővíz mennyiségét? Tavaly Európa-méretű aszály volt, de kiszámlázták az esővízadót is. Ugyanis ez az ötlet nem új keletű. Néhány évvel ezelőtt minden fogyasztó megkapta a felszólítást, mérje fel lakóhelye nagyságát: udvart, kertet, háztetőt. Voltak, akik megtették, voltak, akik nem. Voltak, akik indokoltan sem fizettek, voltak, akiktől akkor is behajtották az esővízdíjat, ha nem voltak rákötve a csatornahálózatra. Ó, korrupció, nagy a te hatalmad!

Győri Sarolta Szepsi