Uborkaszezon az ólban

Újsághír: kampányba kezdett a szlovákiai élelmiszer-termelők szövetsége a hazai zöldség, gyümölcs, élelmiszer fogyasztásának fellendítésére. A kezdeményezés nem új keletű, a rendszerváltást követően már sokan és sokszor megpróbálkoztak hasonlóval. Kevés sikerrel. A boltok polcain nem fogyatkozott meg látványosan a gyakran olcsóbb külföldi élelmiszer, és a hazai termelőktől származó árukból se lett észrevehetően több. Különösen megérzi ezt a dél-szlovákiai zöldségtermesztő. Főleg az, aki családját is bevonva próbál kihozni valamit néhány árnyi, esetleg hektárnyi földjéből. Uborkájáért, paprikájáért, paradicsomáért viszont nagyon keveset ad a felvásárló. Az uborka kilójáért például 50-70 fillért. A kistermelő még a kiadásait se tudja belőle fedezni. Kiadásai pedig jócskán vannak, hiszen a vetőmag, a növényvédő szer, az öntözés stb. egyre drágább. ĺgy nem csoda, hogy jócskán akad kistermelő, aki ahelyett, hogy fillérekért adjon túl termésén, inkább feleteti a háziállataival. Valamivel jobb helyzetben vannak a nagyobb területeken gazdálkodó zöldségtermesztők. Ők többnyire beszállítói lettek valamely áruházláncnak. Exportra is jut az általuk termelt zöldségből, gyümölcsből és egyéb élelmiszerekből, de korántsem olyan mennyiség, amellyel Szlovákia ellensúlyozni tudná a sok milliárd koronás többletbehozatalt. Mezőgazdaságunknak tavaly végre sikerült nyereséget produkálnia. Ebben – persze – az állami támogatások is szerepet játszottak. És szerepet játszanak az ágazat fejlesztésében azután is, hogy uniós tagállamként próbálunk versenyre kelni a nyugati mezőgazdasági termelőkkel. Nyilvánvaló, hogy a liberalizált, közös mezőgazdasági piac kihívásaival szemben csak az a szlovákiai termelő lesz képes helytállni, aki árban elfogadható, egyúttal jó minőségű árut kínál a kereskedelemnek. Sokan vannak, akik a bevezetőben említett kampány kezdeményezői által javasolt utat választanák a hazai termelés felfuttatása érdekében, mondván, ezzel a vidék munkanélküliségi rátájának kedvezőbbre fordulását is segíthetnénk. Ez tény, de akkor sem szabad megfeledkezni arról az egyszerű követelményről, hogy a kereskedő mindig a jobb és olcsóbb, és ami nem mellékes, az egészséges árut veszi meg. Persze, az eladásnak is megvannak a működő modelljei – értékesítő szövetkezetek formájában. Néhány dél-szlovákiai cég próbálkozásai már bizonyítják, hogy a módszer nálunk is alkalmazható. Jó lenne, ha az uniós támogatási pénzekre várakozás közben mind többen követnék az ilyen cégek gyakorlatát. Talán kevesebb uborka kerülne a sertés vályújába...