Több korrektséget

Vasárnap este, külföldi utamról hazaérkezvén, elővettem az elmúlt három nap újságjait – és elámultam a csodálkozástól. Az Új Szó csütörtöki száma azt állítja, nem az amerikaiak javaslatára voltam jelen a küldöttségben, a pénteki szám második oldalán a kommentáríró pedig egyenesen azt akarja elhitetni a gyanútlan olvasóval, hogy ezt a témát inkorrekt módon akarjuk felhasználni az MKP-ben egymás ellen. Bizisten, menten jó Arany Jánosunk jutott az eszembe, aki olvasván egyik kritikusa kinyilatkoztatásait arról, mikor, mit, hogyan gondolt Arany János, azt írta a szélére: gondolta a fene.

Az igazságnak és az Új Szó olvasóinak viszont tartozunk annyival, hogy elmondjuk: a pénteki kommentár minden szava légből kapott, s az amerikai nagykövetség állásfoglalásában sem található meg az a mondat, amelyet az Új Szó csütörtöki számának első oldalán a címben kiemelt. Azt, ahogyan én az Amerikában járt hivatalos küldöttség tagjai közé kerültem, viszonylag pontosan leírja a SME június 15-ei, szombati melléklete 6. oldalán Matúš Kostolný, aki ott volt Washingtonban. Tény, hogy az első névsorban nem szerepeltem, s mivel nem szeretnék inkorrekt lenni, csupán annyit jegyzek meg, hogy a SME-ben leírt történet igaz. Aki kicsit is ért a diplomáciához, az tudja, a látogatás végső változatát rögzítő jegyzékre a protokollfőnök teszi rá a kézjegyét a köztársasági elnök jóváhagyása alapján. Ez a tény azonban nem zárja ki az előző mondatok igazát, én minden eddigi állításomat fenntartom.

Nem kell tehát bulvársajtóba illő módon negatív szenzációt gerjeszteni ott, ahol nincs ilyen, ha pedig lejáratási kísérletről lenne szó, azt szerencsétlennek érezném. Úgy gondolom egyébként, az egész történetben a Fehér Házban való fogadás ténye a figyelemre méltó.

Tisztelettel

Csáky Pál

(októberig még)

miniszterelnök-helyettes