Tizenkét dühös ember

Még szerencse, hogy november 16-án Gömör fölött sütött a nap. Mert ha történetesen valami ronda, kabátlehúzó szél, náthát hozó eső uralkodik, még az is előfordulhatott volna, hogy tizenkettő helyett senki nem tiltakozik a bársonyos forradalom ellen, a rendszerváltás ellen, úgy minden ellen. A tizenkét dühös úriember, vagyis elvtárs, így a szép őszi napfényben reumás tagjait pihentetve álldogált mindenre elszántan a város Fő terén. Szónokaik népnyúzásról, népirtásról, ellenforradalomról (akárcsak 1956-ban!) beszéltek, meg az ország szétlopásáról, a szegénységről, meg mindenről ami éppen nagyon fájt nekik. A tüntetés azonban leginkább azt demonstrálta, hogy a hatalom nem az ő kezükben van. Remélem már nem is lesz! A tizenkét dühös ember és véresszájú-vörösszájú szónokaik nem is tudatosították, hogy előre bejelentett tüntetésükhöz nem vonultak fel kezükben méter hosszú kádárkolbásszal (értsd gumibottal) a rend őrei és nem verték szét az ugyancsak alantas hangnemű megnyilvánulást. Azt sem vették talán észre, hogy a kutya sem figyelt rájuk. A tény azért tény marad, mármint a jelenlétük ténye. Csakugyan nem úgy sikerült minden, miként azt anno 15 évvel ezelőtt megálmodtuk. Persze, az álmodozások korának vége, tessék felébredni! Azt azért mégse hagyhatom tán szó nélkül, hogy míg ők tizenketten népirtásról meg ellenforradalomról beszélnek dühösen, meg ne emlékezzek egy-két csalafintaságáról annak a most már majdhogynem visszasírt átkos rendszernek. Akkor a mostani tüntetők minden bizonnyal jobban éltek. Hát hogyne! Hiszen pártunk járási élcsapatába tartoztak, vagy ha nem, akkor fel tudták magukat küzdeni bizonyos elvtársak ülőfelületének szapora nyelvmozdulatokkal való érintésével mindenféle posztokra és el tudtak intézni üveg konyakkal, bratyizással minden elintézhetőt. Igaz, ez se múlt el mára végleg, de legalább most már többfelé lehet nyalakodni annak, aki ilyen úton-módon kíván érvényesülni. Ez is a demokrácia egyik kicsit piszkos játékszabálya, de legyen. Arra azonban gondolt-e a tizenkét dühös ember, hogy mekkora szellemi és fizikai népirtásban volt része az ország lakosságának az ő uralkodásuk alatt? Bizonnyal nem! Mert ők csak magukat látják, másra tekintettel sincsenek. Ahogyan ezt megszokták abban a bizonyos átkosban!