Tizenegy jelöltből kettő esélyes a szerbiai elnökválasztáson

Vasárnap köztársasági elnököt választ Szerbia. Még soha ennyi jelölt nem indult az elnöki megmérettetésen, mint ezúttal. Nem kevesebb, mint tizenegyen versengenek az elnöki poszt megszerzéséért.

A tegnap életbe lépő kampánycsend előtt igencsak elfajult a küzdelem, az egyre élesedő hangnem, az egymás lejáratása, a gyűlöletszítás és pocskondiázás jellemezte a kortesbeszédeket, s incidensektől sem voltak mentesek az utóbbi napok. Az egyik legfőbb esélyest, a reformtörekvéseket szorgalmazó Miroljub Labuszt és munkatársait a közép-szerbiai csacsaki nagygyűlésén tojászápor fogadta, és a hallgatóság közé vegyülő provokátorok dulakodást, verekedést szítottak. A másik nagy szenzációt keltő incidens a plakátragasztók háborúja volt, az elnökjelöltek utcai propagandistái abban versengtek, ki tudja ügyesebben a már kitűzött hirdetményt a saját favoritjának plakátjával letakarni. Egy ilyen alkalommal a már említett Miroljub Labus plakátragasztóit, egy testvérpárt, Belgrádban baseballütővel összevertek, s mindkettőjük korházba került.

A Medium Index Gallup Internacional utolsó felmérése szerint elkerülhetetlen az október 13-i második választási forduló. E felmérés szerint Vojiszlav Kostunicát‚ a Szerbiai Demokrata Párt elnökjelöltjét (aki jelenleg Szerbia-Montenegró államközösség elnöke) a választók 29,8 százaléka támogatja. Miroljub Labusznak, a Polgárok Csoportja jelöltjének, a reformtörekvések hívének, aki jelenleg a szövetségi kormány elnöke, pedig 27,9 százalékos esélyt adnak. Népszerűség tekintetében a harmadik helyen az ultranacionalista Vojislav Šešelj‚ a Szerb Radikális Párt jelöltje áll, akire a megkérdezetteknek a 13,2 százaléka szavazna. Boriszlav Pelevics, a Szerb Egységpárt elnöke (a háborús bűnökkel vádolt merénylet áldozatául esett hírhedt bűnöző, Arkan tábornoka) öt százalékot, Velimir Bata Zsivojinovics filmszínész, a milosevicsi szocialisták egyik jelöltje 4,1 százalékot, Vuk Draskovics, az egykoron világszerte legismertebb szerbiai ellenzéki vezér, a Szerb Megújhodási Mozgalom jelöltje 3,9 százalékot kapna. A többi jelöltnek nem sok sikert jósolnak a felmérések.

Labusz ígérete szerint az Európai Unióba juttatja az országot, s már eddig is a reformtörekvések és a gazdasági fellendülés, haladás megvalósulásán fáradozott. Szerinte Szerbiának olyan új alkotmányra van szüksége, amellyel beléphet Európába, és nem olyanra, amellyel a politikai pártok kereskedhetnek.

Vojiszlav Kostunica a lassúbb reformok híve, ő legnagyobb sikerének azt tartja, hogy elérte Szerbia és Montenegro egy szövetségi államban maradását, s ezzel értékelése szerint befejeződött az állam területének felaprózása, egyszóval a Balkánon dúló háborúk sorozata. Európába azonban nem térden kúszva, hanem emelt fővel kíván belépni. Kostunica konzervatív felfogású, a szerb nacionalista eszmék és az ortodox keresztény értékek mellett elkötelezett politikus, aki tudja ugyan, hogy az útja csak Európa felé vezethet, de minden lépést kelletlenül, fintorogva tesz meg. Úgy képzeli, hogy a csatlakozás fékezésével jelentős eredményeket csikarhat ki Európától a hagyományos szerb érdekek fenntartása, s talán még az annyira áhított balkáni szerb dominancia érdekében is. Mi is itt a választás tétje valójában? Az, hogy gyorsabban vagy lassabban közeledjen Szerbia az EU-hoz. Igen ám, de ezúttal csupán a köztársasági elnök tisztségére írták ki a választást, s akár Labusz, akár Kostunica győzne, nem lesz kellő felhatalmazása ahhoz, hogy egymagában döntse el a gyorsabb vagy lassúbb haladás dilemmáját. A hatalom gyakorlatilag a mindenkori szerb kormány kezében van, tehát ezúttal Zoran Djindjics kormányfő a mérvadó. Az ország sorsa azon múlik majd, hogy az új elnök és szövetségesei milyen kormányzati politikát fognak támogatni.

A vajdasági magyarság körében a döntés a választási hadjárat idején egyre könnyebbé vált, hiszen a kisebbségiség és az európaiság dilemmájának orvoslására kimondottan csak egy elnökjelölt tett határozott és kedvező javaslatot, ami egyben a reformok továbbhaladását is magába foglalta.

A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa