Tiszta Hollywood

Jövök a gyönyörű január eleji tavaszban, be a munkahelyre. Télen ritkán látott fényben pompázik a várdomb. A felkelés-híd oszlopos csészealját ezüstcsillámok simogatják. A korzó fényárban úszik. Ahogy a napba nem, úgy a Dunára sem lehet nézni, mert úgy tükröződik a felszíne, hogy a látáskárosodást a sugárzás miatt csak hegesztőszemüveggel lehetne kivédeni. Csupa-csupa fény és ragyogás a szikrázó délelőtt. A kamaszkölykökről leolvad a nagykabát, sapkát már csak a Berkesi-regény-hősök viselnek, vagyis akik nyáron is fáznak. (Gimnazista koromban nem idéztem volna Berkesit, de ma már nyugodtan előjöhetek vele, nem tudok megrontani ezzel senkit, hiszen kiment a divatból az olvasás.) A korai tavaszi langytól már most májusi érzések kavarognak a szívekben és az ölekben – az idén alighanem demográfiai robbanásra számíthatunk.

Kivirulva kellene élveznem a mindent beragyogtató napfénydömpinget. Ujjongva lelkesednék is, oldottan mártóznék meg és lubickolnék a fényözönben, ha éppen március lenne és nem január eleje. Százéves rekordokat döntögetünk: a higany úgy tágul és kúszik a hőmérőkben, mintha Sándor, József, Benedek zsákja szakadt volna fel... pedig hol van még a gólyahír-virágzás ideje!

Csak hát annyi Sándornak, Józsefnek és Benedeknek is: nem lehet már hinni az évszázados népi időjóslásokban, hiszen manapság már Katalinkor is tocsog meg karácsonykor is. Nincs itt már tél, olyan igazi, zimankós, fogcsikorgató, forgalombénító kalamitást okozó. Lassan már csak a Vivaldi-zene emlékeztet arra is, hogy valamikor négy évszakra oszlott az esztendő – a szélsőséges időjárás teljesen elmosta az évszakhatárokat. Pedig milyen szép volt télen a tél, nyáron a nyár, tavasszal a tavasz...

Ballagok a januári melegben, és pánikhangulat tör rám. Mi történik a világgal?! Mi zajlik a természetben?! Szökőár mossa el a luxusálmok szigetét, pusztító sárlavina mozdít meg hegyeket Kaliforniában, ítéletidő áramtalanít több tízezer lakást Skóciában, padlásszintig meg sem áll az aláhulló égi áldás Angliában, Tátra-taroló szelek ijesztgetnek nálunk... Mi jön még? Mire számíthatunk? Bennünket, itt az eltévedt januári tavaszban, meddig kerülnek el a csapások? Mi megússzuk-e? A világ megússza-e a természeti katasztrófákat? Vagy elpusztul-e, mint a moziban. Merthogy az, ami körülöttünk tombol, már tiszta Hollywood!