Tévés történelemóra

Ha azt mondom, mindig is mérsékelten lelkesedtem a hagyományápolás olyan megnyilvánulásaiért, amelyek abban fejeződnek ki, hogy alapiskolások számára nyári táborokat szerveznek a pásztortülök-készítés, a gyöngyfűzés, a cifraszűrvarrás fogásainak új évezredünkbe való átmentésére, akkor visszafogottan fejezem ki magam. Tegnapelőtt óta módosítani kényszerülök az archaikus szakmák ápolására épített hagyományőrzéshez való viszonyomat. Aznap is elsőként a Duna Televíziót kapcsoltam be. A képernyőn egy 20–25 éves fiatalember magyarázta a hadtörténelmi hagyományőrzés lényegét. Második világháborús honvédegyenruhában, magas kitüntetésekkel dekorálva. Elmondta, a Don-kanyarban is hasonló uniformisban harcolt a magyar baka, és az általa bemutatott szerelésben hajtott végre hőstetteket, hazája érdekeit védendő...

Elfogulatlan történészekre hivatkozva most hadd ne futtassak eszmét arról, jó oldalon harcolt-e a II. világháborúban az a Magyarország, amelynek sors- és kortársaimmal együtt magam is állampolgára voltam. Hadd ne szaporítsam a szót arról, mennyi ésszerűség volt abban, hogy csallóközi legényekkel hazájukat a Don partján védelmeztették. Hadd állapítsak meg csak annyit, hogy az összmagyarság tükrének nyilvánított Duna TV még várhatott volna 12–20 évet, amíg az utolsó is végleg távozik azok közül, akik megjárták a Don-kanyart.

Kötetnyi hadműveleti naplónál, seregnyi tanult hadtörténésznél, hadosztálynyi bőrbajszú hagyományőrzőnél hitelesebben tudja felidézni a „hősi helytállás” mibenlétét az a néhány száz dél-szlovákiai magyar is, aki ott volt a Donnál, és tízezreket látott meghalni nyári katonaruhába öltöztetve a mínusz 40 fokos orosz télben. Magam is ismerek közülük legalább tízet. A volt frontkatona természetes tulajdonsága, hogy miként múlnak az évtizedek, úgy válik egyre rettenthetetlenebb háryjánossá. A doni túlélőkből hiányzik mindennemű háryjánoskodás. Apáik, akik – Adyval szólva – 1914 és 1918 között voltak muszájherkulesek, még tudtak mesélni a huszár talpraesettségéről, a baka elnyűhetetlenségéről. A Don-kanyar túlélői hat évtized alatt se tudták kiheverni megaláztatásukat.

Budapesten mostanában divatba jött a szalonképtelen középmúlt fényesre glancolása. Tegnapelőtt reggel a Duna Televízió hagyományőrző műsorának végigélvezése után elhatároztam, soha nem kapcsolom ki a készüléket, ha új évezredünk hajnalán valaki arról tart előadást, hogyan kell karikás ostorra cifranyelet faragni. Karikás ostor ugyanis egykor valóban létezett...