Televíziós pártelnök

Négy esztendeje kajánul megállapítottuk, hogy Szlovákia már öszszehasonlítható Amerikával; ha valamely, a közvélemény formálásában meghatározó szerepű újság, televíziós társaság nagyon akarja, fejszék potyoghatnak az égből, de megválasztják az általa népszerűsített politikust. Most törhetjük a fejünket, Rudolf Schuster államfővé választását tekintsük-e a Markíza 4 évvel ezelőtti kampányolása fő termékének, vagy azt, hogy az SOP átlépte a parlamenti küszöböt. Néhány hónapja a politika e termékeit ízlelgetve vettük a hírt: Pavol Rusko, a Markíza tévé meghatározó személyisége pártot alapít. Létrejött az ANO, és néhány hónapon belül kiderült, Ruskónak a pártalapításban nem sikerült megismételnie sem Mečiar diadalát, sem Fico bravúrját. Televízióval a háta mögött is csak a parlamenti küszöb magasságában tanyázik. Csak e tények figyelembevételével értelmezhető Ruskónak a Twist Rádióban tett bejelentése: az ANO kezdeményezi az ősszel esedékes parlamenti választások előbbre hozását. Pavol Hrušovský KDH elnökkel vitázva azzal érvelt, hogy „a politikai viszonyok rombolását és ingatagabbá tételét” kellene ezzel megakadályozni. Hrušovský jóhiszeműségét és udvariasságát bizonyítja, hogy úgy válaszolt e kezdeményezésre, mintha azt egy 30 százalékos népszerűségnek örvendő párt elnöke tette volna. Felsorolta, a NATO és az EU tájékán milyen visszhangja lenne a választások előbbre hozatalának, és hogy a javaslat várhatóan milyen visszhangot kelt a többi parlamenti pártban.

Attól tarthatunk, a várható bel- és külpolitikai következményekre hivatkozással, majd a koalíció többi pártjából is a Hrušovskýéhoz hasonló jóhiszemű és udvarias reagálások hangzanak el. Félő, hogy a Markíza által támogatott Ruskónak az egész kormánykoalíciót sikerül megsétáltatnia, és hogy nem akad mérvadó politikus, aki kimondja, az ANO elnöke csak azt akarja elérni, hogy ebben az országban legalább néhány hétig az ő javaslatát visszhangozzák a hegyek, és az legyen a plebsz benyomása, van itt egy politikus, akinek vannak elképzelései. Valóban romokban hever a pártstruktúra; 7-8 hónap alatt többet lehetne tenni a kristályosodásáért, mintha a politikai erők most hasonló időzavarba kerülnének, mint 1998 nyarán. Az időzavar azt eredményezné, hogy ismét tákolmány, nem pedig szerves politikai képződmény lenne a koalíció. Annyit megtanult Rusko, hogy egy politikus népszerűsítése során nem az a lényeg, jót mondanak-e róla, vagy rosszat, hanem hogy kizárólag róla beszélnek. Ráadásul nehezen képzelhető el, hogy a Markízában Ruskót bírálva bárki elgaloppírozná magát.