Technósnak kinézni

A cseh–szlovák államhatáron dolgozó egyenruhásokat az utóbbi napokban képtelenül nehéz feladat elé állították. Sokkal bonyolultabb dolguk van, mint azoknak a cseh rendőröknek, akik könnygázzal és petárdákkal rohanták le a Czechtek nevű összejövetel résztvevőit. Nekik megmondták, hogy hajrá, ne kíméld a technós csürhét, a potenciális bűnözőket, akik illegálisan merészelnek táncolni egy mezőn. Arról már nem a kommandósok tehetnek, hogy a gondos feladat-végrehajtásból a forradalom utáni legnagyobb néptüntetés lett, és a liberális érzelmű csehek nem hagyják elsumákolni az ügyet. Már a rettenthetetlen belügyminiszter is elismerte: egyesek bizony elvesztették a fejüket ott a réten.

Mostanában minden szem a határra szegeződik, a szlovák hatósági emberek szigorú arccal mondták a kamerába, hogy techno-rajongóknak kinéző fiatalok nem léphetnek be az országba. Az engedély nélküli táncolás ugyanis immár hagyományosan Szlovákiában szokott folytatódni, minden évben más helyszínen, ahol nyilván egy csomó gonosztevő gyűlik össze, és ördög tudja, mit terveznek.

Nehéz lenne itt, ezen a kis helyen elmagyarázni az underground technós életérzést, amely leginkább a hajdani hippik non-komformista, szabadságközpontú felfogásához hasonlít. Szponzorok, hirdetők és belépti díj nélkül összejönni egy erdőben vagy egy mezőn, és táncolni hajnalig erre a különös, monoton, minimalista zenére. Egyszer engem is hívtak a kassai parkerdőbe egy hasonló titkos bulira, az illető suttogva beszélt, szinte katonai stratégaként mutatta a térképen a koordinátákat, és felhívta a figyelmet a rizikófaktorokra is. (Ha meghallod a szirénát, menekülj!) Beijedtem, nem mentem el, pedig állítólag remekül sikerült a buli, nem találták meg őket a rendőrök. Remélem, nem nézek ki technósnak, futott át az agyamon a minap, és gyorsan tükörbe néztem. Á, talán nem, hála istennek! A jövő héten ugyanis külföldre készülök. Nem hiányzik az a hercehurca a határon!