Távol a csúcstól

Csíkosra nyírt legelők, csillogó csatornák mellett haladunk, sík területen. Hogy hol, az rejtély, viszont megtudjuk, hogy nem errefelé, de valahol ebben az országban gyártják az ismert akkumulátormárkát. Nem értek hozzá, elhiszem, de a buszon ülő műszakiak szót kérnek. Nem lehet, hogy más a neve? És mondják, hogy mi. Idegenvezetőnk jóízűt kacag. Tényleg! Eltévesztettem, bocs! Tovább. Még mindig nem tudjuk, hol járunk, mi van jobbra, mi balra. Az ott milyen város, kérdezi valaki. Az? A fiatalok városa! A neve hirtelen nem jut eszembe, mondja. És miért a fiatalok városa? Mert vannak benne egyetemek. Aha. Aztán a nyár kellős közepén részletes leírást kapunk egy olyan város karácsonyi vásárának kapuján látható két emberméretű papírangyalról, ahova még véletlenül sem megyünk. Majd minden átmenet nélkül mesélni kezd egy szőlőtőkéről, amely négyszáz éves, és még mindig terem. 350 kiló terem rajta! Valaki kétkedően közbeszól. Mennyi? Jaj, nem, 35 kiló, vagy 40, úgy negyvenig terem rajta, na, mi is, ja, igen, szőlő. Három perccel később: ebből az 55 kiló szőlőből nyert bort csak ajándékba adják, fontos vendégeknek. Akkor abból mi úgysem kapunk, gondolom, már csak azért sem, mert oda sem megyünk. Ahova megyünk, és amerre, az valahogy hidegen hagyja az idegenvezetőnket, még véletlenül sem beszél az utunkat övező helyekről, településekről. Pedig sokat beszél. Például kikkel ismerkedett meg munkája során, ami érdekes is lehetne, de nem az, a végső tanulság pedig, amit levont, s velünk is megoszt, hogy itt is ugyanolyan emberek élnek, mint máshol. Hát igen, nyilván nem négylábúak, szól közbe valaki, de az idegenvezető nem hallja, mert újabb eszmefuttatásba kezd. Ez a nemzet, kezdi, hogy is mondjam, zsugori. Egyszer az egyik panzióban kevés volt a reggeli és nem volt szappan, pedig benne volt az árban. Ott spórolnak, ahol tudnak. Néhány perces hatáskeltő csönd, ami után magvas gondolatot vár az ember, majd folytatja. Ez egy büszke nemzet. De van is mire. Amit kiadnak a kezükből, annak van minősége. A GDP irigylésreméltóan magas, félszer akkora, mint a mienk. No, ekkor röhögni kezdünk, merthogy ez tényleg irigylésreméltó teljesítmény, mármint ha tényleg félszer akkora, de ő mondja tovább, hogy persze vannak azért negatív tulajdonságaik is. Mármint a nemzetnek. Tudjuk. Zsugori. Mert nem volt szappan. A kérdés: utólag hoztak-e? S ha hoztak, akkor zsugori-e ez a nemzet vagy csak feledékeny?