Ezredszer is: quo vadis szlovákiai magyar politika?

Mióta Berényi József (látszólag) hátrébb vonult, a szlovmagy politika áttért egyfajta kísérletezésre. Vagy Berényi nem találta a megfelelő jelöltet pártja élére.

Mert ugye volt egy fess elnökünk Menyhárt József személyében, aki szépen tudott beszélni, csak híján volt a „tartalomnak” – vagy csak túl akadémikus volt a mindennapi politika iszapbirkózásához.

Aztán volt egy Forró Krisztiánunk, aki egyszerűen Forró Krisztián volt a maga konfliktuskerülő szlalomozásával, ritkán mondott nagyot, mindig ügyelt arra, hogy ne fogalmazzon meg véleményt, így nem is bővítette nagyon a híres emberek nagy gondolatait gyűjtő évkönyveket.

Most pedig lett egy elnökünk Berényi nélkül, állampolgárság nélkül, ismeretség nélkül – bár ezek közül kettő biztos orvosolható. De ami a lényeg: van-e esélye egy jelen pillanatban reformer köntösbe öltözött vezetőnek úgy átszabni egy párt eddigi működési stílusát – jobb híján fogalmazzunk így: a „nem cselekvés” politikájáról –, hogy nem ütközik mindjárt falakba.

Érdekes volt a választást követően olvasni az újdonsült MKP Szövetség elnök első gondolatait, első interjúit. Gubík László ezidáig leginkább egyfajta „harmadik utas”, inkább különc, mint forradalmár véleményéről volt híres. Eszköze volt egy „táborháborúnak”, mikor a MartFeszt létrehozásával a Gombaszögi Nyári Tábor babérjaira akart törni – bennfentesek szerint Berényi hátszelével, Király Zsolt ötletét megvalósítva, megtámogatva a magyar adófizetők nem kevés pénzecskéjével.

De Gubík az Eszterházy Akadémia vezetőjeként sem ötletemberként, inkább csak a FIDESZ nemzetstratégiai elképzelései szlovákiai magyar vonalának levezénylőjeként jelenik meg. Bár a matyó hímzés és az Eszterházy-pátosz mögött valójában egy olyan káderképző volt, ami valamiféle illiberális, nemzeti-konzervatív „értelmiségképző” formáját vette fel végül. Ugyanakkor az ott végzetteken végignézve a helyi politikai közeg partvonalán tűntek fel jobbára „esztysek”, mondjuk az Összefogásban, a Mária Rádióban.

Nem mellesleg, bár nem nyíltan, de kis utánjárással az is kideríthető, hogy a Piros7es nevű propaganda portál körül is feltűnik Gubík. A nyomdafestéket nem tűrő, még az internet hátán is csak kelésként pöffeszkedő Pesti Srácok-koppintás egyébként sajátosan mély, alpári stílusban üdvözölte is „főnit” mint közösségünk politikai vonalának új „vezetőjét”.

Egy szó mint száz: ha van pénz, paripa, fegyver és ötlet, Gubík ott van és… csinál valamit. Talán ezért is olyan nehéz körvonalazni a kissé simulékony, de inkább aktív és némi saját gondolattal is operáló személyiségét, mert amit eddig létrehozott, amiben eddig vezetőként tette oda magát, az nem saját ötletekre épül. Viccesen egyik ismerősöm csak annyit mondott: „Na megjött a végrehajtó, most akkor már elkezdődött a felszámolás?”

A mostani helyzet viszont új és érdekes. Miként valósul majd meg az elnök úr által belengetett „agytröszt”? Mi lesz Berényivel a párton belül? Mit kezd az új helyzettel az Összefogás és a „végre” országos politikába kerülő Gubík? Milyen arcot alakít majd ki az elkövetkező három év alatt? És marad-e a politikai látványkonyha? Mert aki a kasszakulcsot őrzi, az az igazi főnök, ez utóbbit viszont a Karmelitában őrzik.