Tartós lejtmenet

„A vásárlóerő mutatója 2009-től kezdve évente csökkent vagy stagnált, s tavaly Csehország az EU 79 százalékán állt” – állítja Drahomíra Dubská, a hivatal elemzője. Ez a 2008-as helyzethez képest 2 százalékpontos visszaesést jelent. Az elemzés szerint a szegénységi küszöb alá esés 2011-ben a lakosság 15,3%-át veszélyeztette, míg 2009-ben ez 14 százalék volt. Valóban, a 2008 őszén kirobbant és azóta hullámszerűen visszatérő válság behúzta a féket, az éveken át tartó felzárkózás megtorpant, és térségünk néhány országában egyenesen visszaesés következett be. A volt szocialista országok éllovasa, Szlovénia, amelyik korábban feltornázta magát az uniós átlag 91 százalékára, a tunyaságot okozó államkapitalizmusa miatt tavaly visszazuhant 82%-ra, és idén még mindig csúszik a gödör alja felé. Ljubljanában kormányválság robbant ki, tiltakozó megmozdulások voltak, mert még a mi mércénkkel mért magas életszínvonalból történő hanyatlás is óhatatlanul általános elégedetlenséget vált ki a polgárokból. A szlovén példánál is riasztóbb Magyarország esete: már az általános konjunktúra idején, 2007-ben lefékezett, 2009-ben óriási visszaesést szenvedett el, és azóta is jó esetben csak egy helyben toporog, hiszen tavaly is bő 1 százalékos recesszióban volt a gazdaság. A helyzet módfelett súlyos, az ország mostani gazdasági teljesítménye a 2006-os évnek felel meg, időközben a lakosság felélte tartalékait, legalább 4 milliónyian élnek a szegénységi szint közelében vagy az alatt, és a polgárok több mint háromnegyede egyáltalán nem tudna mit kezdeni egy váratlan kiadás esetén. Nálunk a lakosság 40 százaléka állítja, hogy védtelen egy-egy nagyobb kiadással szemben. Nem egy-egy év megtorpanása okozza az igazi gondot, hanem a tartós lejtmenet. Csehország másfél éve nyűglődik, Magyarország viszont 6 éve. Hogy eddig Szlovákiáról miért nem ejtettünk szót? Mert a válság előtti lendületet pompásan lovagolta meg, majd a 2009-es zuhanást követően magához tért, s bár nem érezzük igazán, a növekedés azóta sem állt le. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat nemrégiben érdekes számsort tett közzé. Azt vizsgálja, hogy az egyes tagállamok mennyire tudtak élni az uniós tagságból fakadó előnnyel. Nos, kiderült, hogy 2005 és 2012 között Csehország gazdasága összességében 22, Szlovákiáé 42(!) százalékkal nőtt, míg Magyarországé mindössze 3,5 százalékkal! Nem kell a növekedést abszolutizálni, de az nyilvánvaló, hogy egy helyben topogó gazdaság mellett még a szerényebb életszínvonal sem tartható, és a javuló termelékenységnek is csak annyi eredménye lehet, hogy csupán évi 3 százalékot elérő növekedés mellett csökkenthető érdemben a munkanélküliek száma. Már csak az a kérdés, hogy a kényszerű takarékossági intézkedések mellett hogyan gyújtsuk be a rakétákat, hogyan álljunk újra növekedő pályára. Erre nincs válasz, így egyelőre nem marad más, mint foggal-körömmel harcolni a már elért életszínvonal megtartásáért.