Tanácstalan tanács

A parlamentnek a munkatörvénykönyvet sikerült megszabadítania a korábban belekerült legdurvább és joggal kifogásolt hibáktól. Ennek köszönhetően például április 1-jétől, a jogszabály hatálybalépésének napjától már nem áll fenn annak a veszélye, hogy hétvégeken bezárjanak a színházak; akinek van munkahelye, a fő munkaidőn túl is dolgozhat még heti 18 órát, és továbbra is megengedett a munkavégzési megállapodás alapján végzett munka. A munkatörvénykönyvben azonban még így is jócskán akad paragrafus, amelyről már most tudható, hogy munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt sok gondot fog okozni.

Máris sok kérdést vet fel például az alkalmazotti tanácsok működését szabályozó paragrafus. Ott jönnének létre e tanácsadó szervek, ahol nincs szakszervezet, de lényegében „nesze semmi, fogd meg jól” hatáskörrel. Tájékozottak lesznek ugyan a cég döntéseiről, de beleszólásuk nem lesz a dolgokba. Az első reagálások szerint a kis cégek alkalmazottai – hiszen főképp az ilyeneket érinti a jogszabály – nem is nagyon akarnak beleszólni a munkaadó döntéseibe. Egyrészt azért, mert örülnek, hogy van munkájuk, főként pedig azért, mert a munkáltatók zöme még a szakszervezet szót sem ejti ki szívesen.

A cégen belüli érdekvédelem hiányát szóvá tevő alkalmazott általában biztos lehet benne, hogy a legközelebbi létszámcsökkentéskor az elsők között kötnek útilaput a talpára.

A 20 százalék körüli munkanélküliség meg olyan szomorú valóság, amely az érdekvédelmet még ott is elbátortalanítja, ahol az alkalmazotti létszámból következően működik szakszervezet. A kis cégeknél dolgozó kétkeziek meg az esetek jó részében annak is örülnek, ha a minimálbérnek legalább a másfélszeresét megkeresik és – hallgatnak.

Ilyen viszonyok között bajos lesz összehozni az egyébként is eleve inkább tétlenségre, mint érdemi érdekvédelemre ítéltetett alkalmazotti tanácsokat. A munkavállalók szempontjából talán nem is ez a legnagyobb baja a munkatörvénykönyvnek, jóllehet az érdekvédelem fontosságát senki sem vitatja. Persze, csak akkor, ha nem „kirakat-érdekvédelem” kialakulását szorgalmaz egy törvény, hanem eleve olyan vállalkozói viszonyokat teremt, amelyeknek köszönhetően a munkáltatók nem a munkaerő esetleges drágulásával találják szembe magukat. A munkatörvénykönyv némely rendelkezésének elolvasása után ugyanis sokan máris azon kezdik törni a fejüket, miként csökkentsék az alkalmazotti létszámot.

Akad-e majd vajon törvényhozó, aki magára vállalja a foglalkoztatási statisztika romlásának ódiumát?