TALLÓZÓ

DIE WELT

Kína és Egyiptom aktívan együttműködik az atomfegyverek fejlesztésén – közli a lap nyugati titkosszolgálati forrásokra hivatkozva. „Egyiptom a Sínai-félszigeten uránt termel ki, majd Kína segítségével igyekszik dúsítani azt és irányítható közepes hatótávolságú rakétákra kíván szert tenni” – írja a Die Welt. A rangos német lap szerint Egyiptom tagadja, hogy atomfegyver-fejlesztésen dolgozna, és ilyen tevékenységről a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek sincs tudomása. „Ennek ellenére egyre több és több jel utal arra, hogy Kairó igyekszik uránt dúsíttatni” – olvasható a lapban. Emlékeztet például arra is, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnök idén januárban kétoldalú titkos szerződést írt alá Pekinggel az atomenergia békés felhasználásáról, amely egyebek mellett kínai segítséget helyez kilátásba a Sínai-félszigeten bányászott urán feldolgozása során. A Die Welt arra is emlékeztet, hogy a Sínai-félsziget Egyiptom Izraellel határos területe, s Mubarak 1998-ban kijelentette, hogy kairó „szükség esetén” atomfegyvert szerez.KURIER

Európa ügyében túlságosan sok ígéret hangzott el, s kezd szűk lenni az idő ezek teljesítésére: amint ez a sevillai csúcson is láthatóvá vált, a saját hibából előállt stressz zavaró hatással van, akárcsak a németországi választás előtti helyzet. Ilyen körülmények között a csúcs nem is hozhatott haladást – írta a független bécsi lap kommentárjában. A napirenden túlságosan sok pont szerepelt az E- reformjától a bővítésig, s hogy a nyilatkozatok végül az illegális bevándorlást állították a középpontba, az kísérletet jelentett arra, hogy a népszerű témával eltereljék a figyelmet az unión belüli ellentmondásokról. Az ellenőrizetlen bevándorlás természetesen gond, de nem csak e hétvége óta, mert a kérdésről 1999-ben a tamperei csúcson is szó volt már, s azok a politikusok, akik ma az egységes szabályok hiányát panaszolják fel, maguk mulasztották el ezek kidolgozását. Nem volt előrelépés Sevillában a reformok és a bővítés kulcskérdéseiben sem. A korábbi ígéretek ma már gúnynak tűnnek, s külön gond van a késedelemben lévő Lengyelországgal. A menetrend szerint hat hónap múlva le kell zárni a tárgyalásokat, de jogos az aggodalom, mert a döntő kérdésekben nincs egyetértés az unión belül, így kilátás sincs a tagjelöltekkel való konszenzusra. A következő csúcsot októberre, esetleg novemberre tervezik, amikorra Németországban elfoglalja helyét az új kormány. De az uniós reformok sürgető voltát mi sem jelzi jobban, mint a tény, hogy valahol mindig vannak választások, s ha állandóan tekintettel lesznek az egyes országok aktuális közérzetére, lehetetlenné válik az ésszerű európai politika.