Sztori a szemétről

 A jelen? Két rikító mellényes fogdmeg fiatalember nagy robajjal tereli a kukákat a pöfögő autó felé. Épp a járdán vágnak át, amikor odaér egy apóka. Ugye, átenged bennünket, mondja az egyik szemetes vidáman, majd a másik hozzáteszi, még vidámabban, hogy persze, máskülönben őt is bedobjuk ám a kukába és elvisszük a szeméttel! Megdermed a víz a nő kannájában. Az idős ember sem nevet. Azt mondja erre az egyik vidám szemetes: Nem kell megijedni gyedó, csak vicceltünk. Aztán visszatolják a kukát és vigyorogva elrobognak. A gyedó, akit bedobtak volna a kukába, persze csak viccből, még percekig ácsorog, a nő feszülten lesi, nem kell-e mentőt hívni.

Megint elmúlt egy év. Mindenkinek. A nő tavaly két emlékezetes dolgot is olvasott az öregséggel kapcsolatban. Az egyik fergeteges könyv egy százéves emberről, aki kimászott az ablakon és eltűnt. A másik egy vers. Egy ausztráliai nyugdíjasotthonban elhunyt öregember írta, a nővérek találták meg a cókmókjában, és ha hinni lehet a forrásnak, annyira meghatotta őket, hogy gondoskodtak a közzétételéről. A fura öreg, ez a címe. 24 ezer ember osztotta meg a Facebookon. Nem vidám vers. A nőnek mellékesen eszébe jut, hogy a regénybeli százéves is egy nyugdíjasotthonból menekült. Aztán még az is eszébe jut, amit a nyáron nála dolgozó kőműves mesélt. A felesége rövid ideig dolgozott egy ilyen otthonban. Azért jött el, mert kiutálták. Nem az öregek, hanem a személyzet. Észrevette ugyanis, hogy vannak alkalmazottak, akik lopják az idősek ételét és még durvák is velük. Konkrétabban? Az ágyban fekvőkre szellőztetés címén kinyitották az ablakot, és úgy hagyták akár tíz percig is, miközben kint mínusz fokok voltak, és a paplan a földön hevert, mert úgymond az öreg lerúgta magáról. Ha reggelire joghurt volt, tízóraira alma, akkor meghagyták maguknak az almát. Ha reggelire kalács volt, tízóraira joghurt, akkor meghagyták maguknak a joghurtot. Amikor a kőműves felesége szóvá tette, csak néztek. Minek ezeknek joghurt, alma. Amikor panaszt tett az igazgatónőnél, még őt tolták le. Már egy másik otthonban dolgozik, ott minden rendben, de a korábbi tapasztalatok mélységes nyomot hagytak a lelkében. Ez lesz velünk is, ha megöregszünk? Tette fel a kérdést asszonya helyett a kőművesmester.

A gyedó nehézkesen elindul. Nemsokára elnyeli a lakótelepi dzsungel. Volt idő, hogy ő is szemetes akart lenni. Az anyukája csak nevetett.