Szlovák Švejk-kiadás – csehül

Dönthettek volna másként, hiszen Hašek regényét még 1955-ben lefordította szlovákra Zuzka Zguriška, a mára szinte teljesen elfelejtett írónő. (És ha már említem a nevét, emlékeztetnék rá, hogy a tanítóképzőt még az első világháború idején Hódmezővásárhelyen és Szabadkán végezte, és sikere volt a maga idején tárcáinak, regényeinek. 1984-ben halt meg.) De hát nyilván igaza lehet Milan Lasicának, aki abból az alkalomból nyilatkozott a prágai Lidové novinynak, hogy a pozsonyi Štúdio LS színpadán két nyelven, csehül és szlovákul játszik egy drámában Bolek Polívkával. „A szlovákok jobban tudnak csehül, mint a csehek szlovákul. Az ő kapcsolatuk megszakadt a nyelvünkkel, de a szlovákoknak szüksége van a cseh nyelvre” – mondta Lasica, aki folyamatosan jelen van a cseh színházi életben az állam szétválása után is. Nemkülönben jelzés értékű ez a Švejk-kiadás: bizonyosan ébren tartja a két kultúra közötti különleges kapcsolatok tudatát.

Meg aztán arról se feledkezzünk el, hogy Zguriška próbálkozása valóságos istenkísértés volt, hiszen a szlovák próza hagyományaiból hiányzik a nagyvárosi folklór, mivel nem is lehetett sokáig igazi nagyvárosuk. ĺgy vélekedik Blahoslav Hečko szlovák műfordító, aki pompás könyvet (Dobrodružstvo prekladu) szentelt szakmájának, és ő aztán arra is vállalkozott, hogy az általa ismert számos nyelv birtokában összehasonlítsa a Švejk különböző fordításait. Szerinte ugyan kiváló például a német tolmácsolás, de a legjobb a kiváló nyelvtudós, a prágai egyetem egykori professzora, a cseh folklór tudósa, Pjotr Bogatirjov által készített orosz szöveg, illetve az időrendben második, 1956-ban megjelent magyar fordítás, Réz Ádám klasszikus munkája. (Az első fordítás 1930-ban jelent meg Párizsban, a később a sztálini terror áldozatává lett Karikás Frigyes tolmácsolta, valószínűleg az orosz fordítást használta segítségként. Az első magyar Švejket különben a horthysta cenzúra kitiltotta Magyarország területéről.)

Más ok miatt is érdekes ez a szlovákiai Švejk-kiadás. Jiří Fiala, a szerkesztő rendkívül érdekes utószava tájékoztat arról, hogy Hašek a regényt egy žižkovi kocsmában kezdte írni, az U Kamenáče nevezetűben, hogy az első, füzetes kiadás árusai a kétkoronás árból 50 haléřt tarthattak meg jutalékként. Meg azt is, hogy eleddig három emlékművet állítottak: no, nem Hašeknek, hanem halhatatlan hősének. 2000-ben avatták fel a homonnai vasútállomás előtt (azon a helyen, ahol Švejk egyhajtásra kiivott egy üveg konyakot) Jaroslav Drotár alkotását. 2003. április 21-én leplezték le Szentpétervárott a Balkanszkaja ploscsagyon a következő Švejket ábrázoló bronzszobrot, tiszteletből és Hašek népszerűségét jelezve, mivel Švejknek nem kötődik semmilyen kalandja Oroszország északi fővárosához. Annál inkább a lengyel földön található Sanokhoz, ahol 2003 júniusában állították fel Adam Przybysz művét. És a Český Krumlov-i csillagvizsgálóban egy újonnan felfedezett kisbolygót ugyancsak Švejkről neveztek el.

Megtudható továbbá, hogy 1948 után cenzúrázták a regényt. Emlékezünk ugyebár arra a jelenetre, amikor a derék katona átöltözik orosz katonaruhába, és ezért hadifogolyként kezelik, mint az ellenség oldalára átállt csehet. Az osztrák belügyminisztérium, persze, figyelmeztetett a szökevényekre: „a zászlóaljparancsnokok csak szeptemberben, a Sokal–Milijatin–Bubnovo vonalon kaptak bizalmas leiratokat arról, hogy Masaryk volt osztrák professzor külföldre szökött, és Ausztria-ellenes propagandát folytat. A had-osztálytörzs valamelyik agyalágyult tagja a következő paranccsal egészítette ki ezt a leiratot: „Elfogatása esetén haladéktalanul a hadosztálytörzsre szállítandó!...” Az ezután következő mondatot azonban 1948 után törölték a szövegből, így az 1953-as kiadás alapján készült magyar fordításból is hiányzik: „Azért emlékeztetném az elnök urat, hogy tudja: milyen kelepcéket és csapdákat állítottak neki Sokal–Milijatin és Bubnovo között.” Jiří Fiala feltételezi, hogy a cenzorok ébersége azzal magyarázható: nehogy valaki Klement Gottwaldra értse a Masarykra vonatkozó figyelmeztetést. Hogyan is kiáltott fel a budějovicei kaszárnya fogdájában Marek, az egyéves önkéntes? „Éljen a cs. kir. kreténizmus!” Nos, a kreténizmus, úgy tetszik, nem múlt ki a monarchiával, mert azért nem hinném, hogy létezett volna olyan cseh Švejk-olvasó, bárha csökött dogmatikus, aki az „elnök urat” olvasva Gottwaldra gondolt volna.

Érdekes viszont, hogy Hašek éppúgy utálta az első köztársaság tisztviselőit, mint a monarchia hivatalosait. Ugyanakkor az államalapító elnökről, Tomáš Garrigue Masarykról ezt az egyetlenegy mondatot írta le egész terjedelmes életművében, és ebben sem található semmilyen pimaszkodás, noha Hašekről távolról sem állítható, hogy tisztelte volna a tekintélyeket. Az igazi értékekhez azonban volt érzéke.