Szerkezetváltás iskoláinkban

A pénzhiány és a csökkenő gyereklétszám miatt iskolák összevonására, esetleg megszüntetésére is sor kerülhet. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hányadán is állunk. Hogy iskoláink felkészültek-e ezekre a kihívásokra?

Köztudott, hogy a szlovákiai magyar gyerekek csaknem egynegyede szlovák tanítási nyelvű iskolába jár. Ezeket a gyerekeket visszahódítani csak akkor lehet, ha iskoláink legalább olyan jó színvonalúak és olyan minőségűek lesznek, mint a hasonló típusú szlovák tanítási nyelvű iskolák. Vagy jobbak.

Az iskola nem zárkózhat be önmagába, mint ezt a múltban tette. Nyitnia kell a külvilág felé. Folyamatosan mérnie kell a partnerek elégedettségét, ismernie kell az elvárásokat, de el is kell tudnia adni magát. Iskoláinkban ki kell építeni egy belső önértékelési rendszert és ebből kiindulva kell megszervezni az iskolán belül működő folyamatok (oktatás, továbbképzés, gazdálkodás stb.) állandó javítását, fejlesztését. Ennek megvalósítására többfajta minőségfejlesztési modell áll rendelkezésünkre (TQM, EFQM, ISO 9000, stb.), csak ki kell választani és a napi gyakorlatba bevezetni az iskola számára legmegfelelőbbet.

Olyan korban élünk, amelyben a változás jelenti az állandóságot. Az állandó változás következtében az iskolák, a tanárok elvesztették biztonságérzetüket. Kétségeik vannak, hogy meg tudnak-e felelni az állandóan változó kihívásoknak? Ez nem is csoda, hiszen a változásokra senki sem készítette fel őket. Szlovákia talán az egyetlen olyan ország ebben a térségben, ahol a pedagógus-továbbképzésnek máig nincs kiépítve az intézményesített formája. A kerületi módszertani központok ugyan kínálnak továbbképzési programokat, de ezek látogatottsága igencsak gyér. Tartalmukkal és színvonalukkal kapcsolatban is gyakran merülnek fel kifogások. Kivételt talán csak a pedagógusszövetség által szervezett nyári egyetemek és továbbképzési programok jelentenek. Ezek viszont nem helyettesíthetik a továbbképzések intézményesített formáját. Áthidaló megoldásként azt javasoljuk, hogy az iskolák szervezzék meg saját belső továbbképzési rendszerüket. Ez lehetővé tenné, hogy az iskola a saját problémáival foglalkozzon, a saját tevékenységét (folyamatait) fejlessze és mindezt elfogadható áron oldja meg, hiszen csak a meghívott előadót, trénert kell megfizetnie.

A 2001/2002-es tanév statisztikai adatait elemezve kiderül, hogy a magyar tanítási nyelvű középiskolák döntő többsége kis létszámú iskola és az egyes osztályokban is kevesebb diák tanul, mint a hasonló típusú szlovák tanítási nyelvű iskolák többségében.

A tanár szempontjából ez természetesen előnyt jelent, hiszen egyszerűbb fenntartani a figyelmet. A kis létszámú iskola pedig családiasabb, hiszen mindenki mindenkit ismer. Igen ám, de az ilyen iskolában az egy tanulóra eső költségek mértéke nagyobb, ezért működtetésük kevésbé gazdaságos. Ebben az anyagilag szűkös világban tehát veszélybe kerülhet a fennmaradásuk. A választható tantárgyak kínálata is szűkösebb az ilyen iskolában, hiszen nincsenek párhuzamos osztályok.

Megoldást kínálva visszatérünk ahhoz a javaslatunkhoz, hogy a kis létszámú középiskolákból több párhuzamos osztállyal rendelkező színes oktatási programokat kínáló iskolaközpontokat hozzunk létre. Ezek alkothatnák a szlovákiai magyar iskolahálózat alappilléreit. A lehetőséget szinte kínálja az a tény, hogy középiskoláink a megyei önkormányzatokhoz kerülnek.

Az elmúlt esztendőben többször leírtuk, hogy a szlovákiai magyar közoktatás egyik legnagyobb problémája a rossz iskolaszerkezet. A középiskolás tanulók csaknem fele szakmunkásképzőbe járt. A továbbtanulásra felkészítő gimnáziumokat csak az adott korosztály 20-23%-a látogatta. Ennek eredményeképpen az ország egyetemein tanuló magyar diákok számaránya a magyar lakossághoz képest háromszor kevesebb, mint a szlovák diákok számaránya a szlovák lakossághoz képest. Következésképpen a szlovákiai magyar lakosság iskolázottsági szintje is elmarad az országos átlagtól. Ez komoly gondot jelent azért is, mert az iskolázottság és a munkanélküliség aránya között szoros összefüggés van. Alapfokú végzettséggel ma már gyakorlatilag nem lehet munkahelyhez jutni. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy több magyarok által lakott régióban a munkanélküliség aránya meghaladja a 30%-ot is.

Örvendetes fordulatként kell kezelnünk azt a pozitív változást, amely az alábbi táblázatból is kiolvasható, hogy látványosan emelkedik a gimnáziumokat látogató fiatalok száma, mégpedig a szakmunkásképzők rovására.

Csak reménykedni tudunk, hogy nem átmeneti jelenségről van szó, hiszen ez a szerkezeti váltás megteremtheti annak a feltételeit, hogy több magyar diák folytathassa tanulmányait a felsőfokú intézményekben. Annál is inkább, mert a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem és a budapesti Műszaki Egyetem Komáromban és Királyhelmecen kihelyezett részlegei biztosítják ennek lehetőségeit. A szerző kassai egyetemi tanár