Szerbia elnököt keres

A válsággal terhelt előzmények persze már jó ideje tartanak; leegyszerűsítve Kostunica és Djindjics vetélkedéséről van szó, a Milosevics utáni korszak két meghatározó egyéniségének útjai közel egy éve szétváltak. Tudni kell továbbá, hogy Szerbia elnöki rendszerre épül, jelenleg – névlegesen – az elnöki posztot az a Milan Milutinovics tölti be, akit Hágába várnak, vádlottként és tanúként is. Voltaképp ez gyorsította fel a választások előrehozatalát, gyakorlatilag viszont az a meghatározó, hogy a 18 pártból összeverbuválódott Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) a Kostunica által irányított Szerbiai Demokrata Párt kilépésével, valamint néhány középutas párttömörülés (DAN) különutas politikája miatt olyan vérveszteséget szenvedett, hogy komoly zavarok keletkeztek a köztársasági parlamentben is. Szeptember 29-én tehát el kell dönteni, ki a fő irányító. Ha egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok többségét, az október 13-i második fordulóban a két legtöbb szavazatot szerző indul. Az új elnök december 29-én veheti át hivatalát, akkor jár le Milutinovics mandátuma.

Hosszas gondolkodás után Vojiszlav Kostunica, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság államfője beadta derekát, és pártja kérésére „engedi” jelöltetni magát, mondván, Szerbiában – s ezt Djindjics számlájára írja – veszélyes mértékben koncentrálódott a hatalom, s ezt a folyamatot meg kell állítani. Ő kezdetben ellenezte az előrehozott elnökválasztást, „amely eltereli a figyelmet a valódi problémákról”, mostanra azonban megváltoztatta véleményét. Kostunica amúgy a jogállamiság megteremtését tűzte zászlajára, a szociális programok beindítását és a menekültkérdés megoldását, nem tervez viszont rendkívüli parlamenti választásokat. Határozottan megerősítette, Szerbia és Crna Gora unióját létre kell hozni, ám ellenfelei éppen emiatt támadják, azt állítván, jelöltetésével Kostunica voltaképpen elárulta a leendő államszövetséget, s egyértelművé tette, számára fontosabb a szerbiai, mint a szövetségi hatalom. Fő riválisa a polgárok csoportjaként indított Miroljub Labusz szövetségi kormányfőhelyettes, akit az SZDE többsége, valamint a G17 befolyásos gazdasági csoportosulás támogat, s mindenekelőtt Zoran Djindjics, jelenlegi szerbiai kormányfő. Labusz a gyors európai integráció, valamint az ütemesebb privatizáció híve, egy polgári társadalom megálmodója – a reformprogramok rendre az ő nevéhez fűződnek. A nevezési határidő szeptember 9., a centrumban elhelyezkedő pártok addigra valószínűleg közösen indítják Dragoljub Micsunovicsot, a szövetségi alsóház elnökét, formálisan tekintve tehát a (volt) Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek három jelöltje is lesz.

A „valódi” ellenzék soraiban nagy zavar tapasztalható, elsősorban a hágai bíróság kliense, Szlobodan Milosevics miatt, aki továbbra is a Szerbiai Szocialista Párt „örökös” elnöke. Az SZSZP a közelmúltban kettévált, az elnökhöz hű nagyobbik szárny irányítását Mirko Marjanovics vette át, egy kisebb csoport pedig, Braniszlav Ivkoviccsal az élen a szociáldemokrácia irányába próbál elmozdulni. A Marjanovics-féle „utódpárt” hosszasan töprengett, kit indítson. Fő jelöltjük persze maga Milosevics volt, de miután két ízben már betöltötte az elnöki funkciót, harmadszor nem rajtolhat. Ezt tudomásul véve Milosevics Hágából úgy rendelkezett, hogy a szocialisták tábora a radikálisok vezérét, Vojiszlav Seseljt támogassa, ez azonban megosztotta a tagságot. Végül Bata Zsivojinovicsot, a partizánfilmek hőseként ismert színészt jelölték, bízva népszerűségében, erre Hágából megérkezett Milosevics Marjanovicsot leváltó, és egy 33 tagból álló irányító testületet létrehozó üzenete. Sokak szerint most is Mirjana Markovics, Milosevics felesége áll a háttérben, férjét a cellában főként ő tájékoztatja, s ő sugallja a megoldásokat is. Volt némi fantázia ugyan abban, hogy a Szerb Radikális Párt elnöke legyen a baloldal egyetlen jelöltje, és Seselj ily módon akár a második fordulóba is bekerülhetett volna, ez az „eljárás” azonban valószínűleg az SZSZP végét jelentette volna.

Az Európa- és NATO-ellenes „patrióta” Seselj mindenképpen indul, hasonlóképpen a Szerb Megújhodási Mozgalom királypárti elnökeként Vuk Draskovics is, aki most kíván visszatérni a politikai porondra. Változatlanul a szerb állami és nemzeti eszme védelmezőjeként, Seseljhez hasonlóan populista programmal. Vuk például azonnal visszatelepítené a szerb katonaságot Koszovóba, a tartományok autonómiája pedig szóba sem jöhet, mert az „megbontaná Szerbia egységét”.

Lényegében az eddig felsoroltak – Kostunica, Labusz, Micsunovics, Zsivojinovics, Ivkovics, Seselj, Draskovics – között kell keresnünk Szerbia új elnökét. Jelentkező ugyan akad még néhány, de esélytelenek. Az eddigi felmérések szerint a párharc Kostunica és Labusz között dől el, s egyben választ kapunk arra is, Szerbia polgáraihoz a mérsékelt konzervativizmus áll-e közelebb vagy a reformirányzat. Az elnökválasztás azonban kissé foghíjas lesz, hiszen Koszovó lakossága a jelek szerint nem járulhat az urnákhoz. A tekintélyesebb vajdasági pártok (köztük a Vajdasági Magyarok Szövetsége) Labuszt támogatják. Mindenesetre a voksolástól függ majd, indokolttá válik-e ezt követően Szerbiában megtartani a rendkívüli parlamenti választásokat is.