Szerbia a parlamenti választásokra készül

Tagadhatatlanul van némi logika abban, hogy belgrádi rezidenciájának csöndjét hirtelen megszakítva Sándor herceg (Alexander Karadjordjevics) felajánlotta a szerb népnek szolgálatait, vagyis vissza kellene állítani a parlamentáris monarchiát. Nem is rossz ötlet, mert az ország élére egy európai szemléletű férfiú kerülne, hasonlóképpen megspórolandó a megannyi sikertelen elnökválasztási kísérlet. A herceg hangja azonban elhalkul az újabb kampány csatazajában, most mindenki december 28-ra időzít, s azt latolgatja, kik szerzik meg a szerb szkupstina lehetséges 250 mandátumát.

Miután maradt a milosevicsi rendszerből örökölt választási törvény, nem változott az ötszázalékos küszöb sem, s ez elsősorban a kis pártokat kényszeríti társaságkeresésre. Egyelőre hat párt jelenléte tűnik biztosnak a leendő parlamentben, ám egyiküknél sem tapasztalható különösebb koalíciós készség. Ez a néhai Djindjics nevével fémjelzett Demokrata Párt (DP) esetében a leginkább meglepő, hiszen ez a párt képezte a hatalmat gyakorló Szerbiai Demokratikus Ellenzék gerincét. A DP egyelőre csupán a Micsunovics által irányított Demokratikus Centrumot fogadta el társutasként. Egyedül rajtolnak Kostunicáék (Szerbiai Demokrata Párt – SZDP), a radikálisok és a szocialisták, míg a G17 Plusz a kormánybuktató szerepkört vállaló, így az előrehozott választásokat kicsikaró Szociáldemokrata Pártnak biztosít majd néhány helyet, Vuk Draskovics Szerb Megújhodási Mozgalma pedig a minapi elnökválasztáson harmadikként befutó Velimir Ilics Új Szerbia nevű pártjával szövetkezik. Könnyen előfordulhat, hogy a nemrég párttá alakult Otpor (Ellenállás), a fiatalok népszerű mozgalma is hetedikként parlamenti taggá válik – de ezzel a listának vége.

A kis pártok körében nagy a riadalom, hiszen jól tudják, ha négy éven át kimaradnak a nagyok játékából, komoly valószínűséggel legtöbbjük a süllyesztőben végzi. Sajátos helyzetben van az öt vajdasági magyar párt, amely eddig hat mandátumot mondhatott magáénak a szkupstinában (öt VMSZ-es és egy VMDK-s). Most azonban kedvező koalícióra nincs kilátás, az öt párt még összefogva sem lenne képes mandátumszerzésre. Közös stratégiát kidolgozandó a magyar pártvezetők mégis egy asztalhoz ültek, ám végleges döntés egyelőre nem született. Igen valószínű, hogy megoldásként és tiltakozásként a bojkott formáját választják, bár közben Kasza József még megbeszéléseket folytat a bosnyákokat tömörítő Szandzsáki Demokrata Párt vezetőjével, Ragim Ljajittyal, s talán más kisebbségi szervezeteket is bevonnának, úgyszintén több kisebb vajdasági párt (például Csanakék Ligája meg a Vajdasági Reformisták) is érdeklődnek a magyar pártok iránt. Akad olyan személy, aki más utat választ: nagy meglepetésre a Vajdasági Magyar Szövetség egyik alapító tagja, a befolyásos politikus Ispánovics István a G17 Pluszba igazolt át.

Amúgy mindenki kombinál, kik alakíthatják meg az új kormányt. Politológusok jelentős hányada az SZDP és a G17 Plusz szövetségében látják a képletet, s már azt is tudni vélik, hogy Kostunica lesz az államfő, Labusz pedig a miniszterelnök. A számok azonban ez idő tájt mást mutatnak, nevezetesen azt, hogy az említett két párt nem gyűjtheti be a biztos kormányzáshoz fontos 126 mandátumot, ezért szükség lesz egy harmadik társra is. E szerepre automatikusan kínálkozna a Demokrata Párt, Zsivkovicsék táborából azonban néhány kulcsfigura annyira elrontotta a kapcsolatokat a két korábbi partnerrel, hogy további jelenlétükkel a híd nem átjárható. Éppen ezért a közelgő választások időszakának talán a leglényegesebb kérdése, hogy a Djindjics-utódok képesek lesznek-e leépíteni botrányba keveredett vagy túlontúl erőszakos politikusaikat, ez ugyanis a feltétele a demokratikus erők újabb szövetségének. Ilyen vonatkozásban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a gesztust, amit a DP máris megtett, választási listavezetőként a Kostunicáék és Labuszék számára elfogadható Borisz Tadicsot jelölve, ő lényegében új arc a politikában, nem ártotta bele magát a pártok közötti viszálykodásba. Jelenleg – viszonylag igen fiatalként – az Államszövetség honvédelmi miniszteri posztját tölti be, távlatban Szerbia egyik meghatározó egyénisége lehet.

Megtörténhet persze, hogy az előre hozott parlamenti választásokat a Szerb Radikális Párt nyeri meg (kuriózum: listavezetőjük a hágai bíróságon vendégeskedő Vojiszlav Seselj), ám természetes szövetségesükként a szocialisták (ott meg Szlobodan Milosevics a listavezető) igencsak gyönge teljesítményre képesek, így közös kormányzásuk nem jöhet számításba. A radikálisok esetleges győzelme azonban mindenképpen tovább bonyolítaná a helyzetet. Inkább valószínű, hogy a választásokat a Vojiszlav Kostunica által vezetett SZDP nyeri meg, ami ugyan nem a legideálisabb képlet, de ily módon mégis elkerülhető a nagyobb baj, a visszarendeződés veszélye.