Szemben a monstrummal

A szlovákiai magyar társadalomnak, civil szervezeteinek és pártjainak, de az egyszerű polgároknak is ennyi időre volt szükségük ahhoz, hogy végre tömegesen is kiálljanak Hedvig ügye mellett. Szlovákia 21 éves története során nem volt rá példa, hogy ekkora tömeg gyűlt volna össze egy magyar vonatkozású ügy kapcsán a fővárosban, s hogy a tüntetésből látványos menetelés kerekedjen. Persze a tömeg itt relatív fogalom, hiszen ha azt nézzük, hogy a közel félmilliós hazai magyarságból jó, ha minden ötszázadik ember jött el, akkor inkább szomorúak lehetünk, mint büszkék. És bár az egész rendezvényt az első pillanattól kezdve kétnyelvűként hirdették, a szlovákok részéről pár politikust, néhány emberi jogi aktivistát és pár tucatnyi szimpatizánst kivéve nem nagyon sikerült valódi tömeget megnyerni. Fontos, hogy Hedvig kapcsán nem kizárólag magyar ügyről beszélünk, hanem egy fiatal lány, nő harcáról az állammal – saját igazáért. Nyilvánvaló, hogy az egész huzavona egyik fő jellemzője Hedvig nemzeti hovatartozása, de az ügy e nélkül is ugyanolyan felháborító. Ha az egész rögtön az elején becsületesen ki lett volna vizsgálva, a támadókat elítélik, rég elfelejthettük volna a történteket, talán csak szegény Hedvigben marad egy rémes emlék. De az akkori és egyben mostani szlovák miniszterelnök és belügyminiszter a kormányuk elleni politikai provokációként könyvelte el az eseményt, prejudikálva Hedvig bűnösségét. A történet talán legszomorúbb része, hogy hiába kér bárki is bocsánatot Zsák Malina Hedvigtől, ahogy tette azt Iveta Radičová kormánya, a rendőrség és az ügyészség már soha nem fogja kideríteni az igazságot. Így még az is lehet, hogy a végén valóban elnöki kegyelmi kéréssé degradálódik az ügy, ahelyett, hogy kiderülne az igazság. Ez a végkifejlet borzasztó lenne, de nem csak ez.

A szlovák társadalom nagyobbik felével a mai napig nem sikerült megértetni, hogy ez nem szlovák–magyar vita, hanem az állami gépezet és az egyén kiegyensúlyozatlan harca, melyben az állami szervek a legpiszkosabb módszerektől sem riadtak vissza. Például, hogy a történtek után hét évvel pszichiátriai intézeti megfigyeléssel fenyegetik Hedviget, vagy a nyolcadik évben felbukkan egy állítólagos tanú. Fontos lenne, hogy Hedvig ne a megvert magyar lány, hanem az állam ellen harcoló egyén szimbólumává váljon. Azt szerettem volna írni, hogy állampolgár, de ez már nem igaz, hiszen Zsák Malina Hedvig tavaly felvette a magyar állampolgárságot, s ezzel elvesztette a szlovákot. Talán ha a társadalom, de akár csak mi, magyarok, akik ismerjük a történetét, korábban állunk ki mellette úgy, ahogy azt most tettük, itthonról harcolt volna tovább. És ami szintén nagyon fontos, hogy a történet végén az ügye összefogjon és ne szétválasszon. A végén ne magyarok és szlovákok álljanak szemben egymással, hanem az igazság, a jog, szemben az igazságtalansággal és a jogellenességgel.