Szavazz, hogy nyerjen

Ahhoz, hogy továbbjusson, interneten kellett szavazni. Én is akartam, de lekéstem a határidőt, mert későn vettem észre a felkérést a voksolásra. Szavaztam viszont a féli alapiskolások táncos videójára. Végül ők sem nyerték meg a versenyt, pedig a legtöbb szavazatot kapták. Aztán szavaztam a nekem legszimpatikusabb fiatal párra, hogy nyerjen egy romantikus hétvégét Párizsban. Az utolsó pillanatig vezettek, de két perccel a szavazás lezárása előtt a huszadik pár hirtelen több ezer vokssal megelőzte őket. Később szavaztam egy másik legszimpatikusabb párra, hogy nyerjenek hőlégballonos esküvőt. Megnyerték. Alig hittem el. De ettől még továbbra sem tartom tiszta dolognak ezeket az internetes és SMS-es, szerintem áldemokratikus szavazásokból származó eredményeket. Magamból indulok ki. Amikor a párokra szavaztam, azokon kívül, akik felszólítottak, hogy segítsek nekik, a többi nem érdekelt. Nem volt időm nézegetni őket, meg miért lennének számomra szimpatikusak vadidegen emberek? Amikor a féliek táncára szavaztam, nem néztem meg mások táncát. Amikor a gyöngyös mellényre akartam szavazni, nem néztem meg mások alkotásait. Jó ez így? Ami a párokat illeti, szerintem igen, hiszen a rokonszenv szubjektív kategória, s az adott verseny szintjén nem léteztek mutatók, amelyek szerint objektíven mérhető lett volna. De a tánc és a gyöngyhímzések más tészta. Nemcsak tetszés és rokonszenv dolga, vannak olyan objektív mutatók, amelyek alapján meg lehet mondani, hogy melyik a szakmailag jobb tánc és hímzés. Innen nézve lehet, hogy voltak jobb táncok és szebb mellények. De az is lehet, hogy az összes többi tánc és az összes többi mellény messze alattuk maradt, viszont akik azokra szavaztak, azokat ugyanúgy nem érdekelte az „én” táncom és mellényem, mint engem az „övéké”. Márpedig ebben az esetben az enyéimnek kellett volna nyerni. A kérdés tehát az, hogy akkor most ezek a szimpátia és a tetszés versenyei-e vagy pedig a tudás versenyei? Mert amennyiben az első, akkor nem is a tánc és a hímzés a lényeg, hanem a versenyzőnek az a képessége, hogy hány embert képes mozgósítani, hogy rá szavazzon. Ilyen körülmények között elsősorban komoly belső erőre van szüksége, hiszen nem épp motiváló, hogy hónapokig készül, aztán azon múlik az eredmény, hogy hányan szavaznak rá, s hányan szavaznak a többiekre. Felkérésre. Esetleg szimpátiából. Államvizsgák ideje van. Lehet, hogy egyszer a diploma is a közönségszavazatokon fog múlni? A tudásalapú társadalomban minden elképzelhető.