Számok és évek

Hergelem és heccelem a nénét, hogy panaszra semmi oka nem lehet, ellenkezőleg. Hiszen megélt már 93,57 évet. S furcsállom: nem restelli, hogy ezzel rontja az országos statisztikát. Tudakolom tőle, miért nem hajtja meg magát annak a táblázatnak a parancsa előtt, amely nostradamusi előrelátással kimutatja, hogy a 2000-ben született fiúgyermekek átlagosan csak 69,14 évet, a nők 77,3 esztendőt élnek majd. Nem vitatom, a néne nem ehhez a 2000-es nyilvántartási lajstromhoz igazodva, hanem korábban született, tehát van némi joga előrehaladottabb kort is megélni, de azért 21,13 százalékkal túlélni a mai gyerekeket, ez bizony már fejedelmi szórakozásból elkövetett statisztikarombolás.

Nem úgy van az! Rosszul olvasom a számnyilvántartást, magyarázza nekem a néne, előrehaladott korával ő nem rontja, hanem javítja a statisztikát, mert ugye megélt 93,57 évének is köszönhető, hogy 2000-ben 60 százalékkal kevesebben, 23 593-an estek át művi terhesség-megszakításon; 1990-ben az elvégzett abortuszok száma még 55 640 volt. És ugyancsak előrehaladott korával javított egy másik adaton is: mivel részben neki is köszönhető, hogy csökkent az újszülöttek közötti halandóság. S figyelmeztet, minthogy idős korával már nem tudja rossz irányba billenteni a gyermekhalandósági mérleget, ő is hozzájárult, hogy az ez irányú mutató jobban alakult, mint az EU tagországainak átlaga. ĺgy aztán, summa summarum, a 93,57 megélt évével ő is előmozdította, hogy az ország lakosságának egészségi állapotáról szóló jelentés igazolja az egészségügyi ellátás általános javulását. Mondanám a nénének, ne nagyon dicsekedjen a 93,57 évével, mert még a nyugdíjbiztosító fülébe jut, hogy kilóg a lóláb, vagyis hogy rebellis és ellenzéki módjára nem illeszkedik a statisztikába, aztán majd kiveszik a költségvetés-tervezetből, és megnézheti magát.

Végül közös nevezőre jutunk, s megegyezünk abban, nem fogjuk hagyni, hogy statisztikával akarják elhitetni mindkettőnkkel, hogy jól élünk. Ebben nekünk már volt részünk, különösen a nénének a maga 93,57 évével, hiszen statisztikákkal a szocializmust se tudtuk kiépíteni. Mert kettőnk számára nem újdonság, hogy éveken keresztül nem a tányérunkba nézve, hanem táblázatok alapján adtak számot az életszínvonalunkról.

Tanácsolom a nénének, tegyük félre a számokat, éljünk annyit, amennyi jólesik, nehogy prognosztizáló emberveszteség- és emberszaporulat-statisztikák miatt hideglelést kapjunk, aztán kórházba kerüljünk, és megtudjuk a valót az egészségügyi ellátásról.