Szaddám alatt megcsonkított irakiak egyesülete

Érdekvédelmi egyesületet alakítottak a Szaddám Huszein megbuktatott iraki elnök rendszerében megcsonkított irakiak, akiknek büntetésből lemetszették egyik fülét, kivágták a nyelvét vagy tetoválták a homlokát.

A megcsonkítottak egyesületének köszönhetően, amely több mint 3600 tagot számlál, a 28 éves Szaad Kázim Abdelvahid sem érzi már magát másodrendű állampolgárnak. A forradalmi parancsnokság tanácsának, az összeomlott rezsim legfelsőbb hatalmi szervének rendeletével összhangban 1994. október 10-én metszették le jobb fülét, mert dezertált a hadseregből. „Megpróbáltam elmenekülni, de az őrök leütöttek és elkábítottak. Amikor magamhoz tértem a zárkában, egyik fülem már nem volt meg“ – számolt be könnybe lábadt szemmel az amputáció rettenetes pillanatairól.

„Nem azért szöktünk meg, hogy eláruljuk hazánkat és népünket, hanem azért, mert elleneztük Szaddám politikáját, és nem lelkesedtünk a háborúért“ – mondta a szervezet 36 éves elnöke, aki hasonló sorsa jutott.

„A katonaszökevényeknek nemcsak jobb fülét vágták le, de megvonták élelmiszerjegyeit is. Személyazonossági iratait egyetlen okmánnyal helyettesítették, amelyre bevésték: „dezertálás miatt jobb füle levágva“ – mesélte Szaadin Nadím, az egyesület egy másik tagja.

Néhány iraki tévedésből vesztette el fülét, mert papírjai nélkül járkált vagy már a közkegyelem kihirdetése után csonkolták. Ilyen esetekben a védelmi minisztérium mindössze egy bocsánatkérő levelet küldött a túlkapások áldozatainak. Másoknak egy nagy X-et vagy a „becstelen“ szót tetoválták a homlokára. A nyelvkivágás mindazok büntetése volt, akik akárcsak egy bíráló szóval merték illetni a rendszert, az elnököt vagy családját, hogy soha többé ne ismételhessék meg – folytatta Nadím.

Az egyesület célja, hogy visszaadja méltóságukat a megcsonkítottaknak. A kereskedelmi minisztériumtól havi fejadagokat, az egészségügyi minisztériumtól plasztikai műtétet, az átmeneti kormányzótanácstól kártérítést kértek tagjaik számára, a munkaügyi minisztériumhoz pedig azért folyamodtak, hogy segítsenek állást találni a homlokukon tetováltaknak. „A hatóságok nem tudják, hogy ezeknek az iraki fiatalembereknek a zöme nem tud megházasodni, mert az iraki családok nem adják hozzájuk lányaikat“ – tette hozzá.

Az AFP francia hírügynökségnek Szaad Kázim Abdelvahid elmondta, hogy a csonkolás napja volt tragédiája kezdete. „Minden reggel belenézek a tükörbe, és az elém táruló látvány miatt még az utcára sem megyek ki“ – mondta.